Egyértelmű, hogy a regionális fejlesztéspolitika nem űzhető megyei keretekben. Ahhoz, hogy egy térség versenyképessége, infrastruktúrája, felsőoktatási bázisa, illetve gazdasága megerősödjön, és mindezt összefogják, a megyénél mindenképpen nagyobb léptékű egységre van szükség - jelentette ki Pálné Kovács Ilona.

Az egyetemi tanár szerint a korábbi évek regionalizációs törekvései abban tévedtek, hogy feltétlenül össze akarták kötni az önkormányzati vagy államigazgatási területi rendszert a fejlesztéspolitikával.

Arról, hogy a régiók mennyire képezhetnek ellenpontot a fővárossal szemben Pálné Kovács Ilona azt mondta: ez társadalompolitikai kérdés, de az ország decentralizációjának alapkérdése is. Ez elsősorban a nagyvárosok megerősödésétől várható, de attól is, hogy a megyei önkormányzatok, vagy a megyék társulásaként létrehozott szervezetek képesek-e megteremteni az említett ellensúlyt - tette hozzá.

Mindezt nem feltétlenül úgy kellene megoldani, hogy valamennyi polgármester bekerüljön a parlamentbe, hanem sokkal inkább úgy, hogy ne lehessen kikerülni a területi érdekeket és döntéshozókat a kormányzati szintű gondolkodásban sem. Ehhez tudás és források kellenek, ami elaprózottan nem működik - fejtette ki a szakértő.

Budapest helyzetéről az egyetemi tanár úgy nyilatkozott: a fővárosi szint megerősítését célszerűnek tartja. Az látható, fűzte hozzá, hogy a kerületek önállóságát túladagolják, illetve nincsenek meg az integrációs felhatalmazások, források, eszközök a főváros kezében, amelyekkel a kerületek önállóságát kezelni tudnák. Így pedig Budapest olykor működésképtelenné válik.

Ezért a közlekedéstervezésben, az infrastrukturális rendszerek tervezésében, a nagyobb városrészeket ellátó közszolgáltatások megteremtésében, illetve a forráselosztásban a fővárosnak kell adni az elsődleges szerepet - szögezte le Pálné Kovács Ilona.