Szólt arról is, hogy az ünnep az évek során családi eseményből közösségivé vált.
Verő Tamás elmondta: a pészah végén ezrek látogatnak el a zsinagógákba, hogy az elhunytakra emlékezzenek.
Egyes történetírók szerint II. Rámszesz volt az, aki az egyiptomi héber törzseket rabszolgasorba hajtotta, és hatalmas magtárvárosokat építtetett velük.
Mózes azonban szembeszállt a fáraóval, és többször is kérte, hogy bocsássa el a zsidókat Egyiptom földjéről. Az uralkodó nem tett eleget a kérésnek, s a Biblia szerint ezért a Mindenható csapásokkal sújtotta Egyiptomot.
A pészah szó szerint "elkerülést" jelent, ami arra utal, hogy a kivonulást megelőző utolsó, és egyben legsúlyosabb tizedik csapás is elkerülte a zsidókat.
A Tóra a kovásztalan kenyér ünnepének nevezi a pészáhot. A kivonulás sietsége közben, Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, így a tésztát keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a menekülő zsidók. Erre emlékezvén az ünnep alatt nem szabad olyan kenyeret és tésztaféleséget enni, sem pedig birtokolni, amiben kovász van.
Az iráni háború már 13 országra terjedt ki, és Kaiser Ferenc szerint nem látni, meddig eszkalálódik tovább





