David Cameron külügyminiszterként való feltámadása volt a hétfői nap szenzációja Nagy-Britanniában. Szerdára már egy másik téma versengett vele a politikai szappanoperákra vevő britek körében: Suella Braverman kirúgott keményvonalas belügyminiszter példátlanul személyes kirohanása volt főnöke, Rishi Sunak ellen.

Viszont sokan továbbra sem tudnak magukhoz térni a meglepetéstől, hogy visszatér a kormányba – igaz, alacsonyabb pozícióban – a volt kormányfő. David Cameron lesz a Braverman leléptetésével párhuzamos kormányátalakítás részeként az új külügyminiszter, amihez megvan a kellő tapasztalata és globális ismerettsége. Szemben az Egyesült Államokkal, ahol két elnökjelölt – Hillary Clinton és John Kerry – is vállalt (az ottani nyelvezetben) "szolgálatot" külügyminiszterként, a briteknél nem divat a magasabb poszt feladása az alacsonyabbra.

De hogyan is lehet külügyminiszter Cameron?

Először egy kis brit alkotmányjogi érdekesség:

nem lehetne, mert már nem képviselő. De gyorsan Lordot csinálnak belőle és a felsőház tagjaként már lehet.

Cameron főnixként való politikai feltámadása (amivel a hírek szerint felrúgta a feleségével kötött alkut) kedden megtöltötte a brit címlapokat. „Vissza a jövőbe, a kormányfő hazárdjátéka Cameron visszatérésével” – írta az Independent lebutított változata, az „i” című lap. Közben a politikai paletta ellentétes oldalain álló Daily Mail és a Guardian is arra utalt, hogy Rishi Sunak átment szerencsejátékosba, és sokkolta a Cameron-visszatéréssel a képviselőket. A Times pedig arról írt, hogy „a vadonból hozta vissza Cameront”, amivel felbőszítette pártja jobbszárnyát.

Sunak ugyanis nemcsak a hithű toryk üdvöskéjét rúgta ki Braverman belügyminiszter személyében, aki az illegális migránsoktól kezdve a transztémák iskolai feszegetésén át a woke-ideológia elleni frontális fellépésig sok mindenben kifejezi a nézeteiket.

Cameron megbocsáthatatlan bűne, hogy a brexit népszavazás kíírása ellenére az Európában maradásért lobbizott. Emiatt gyűlölik a keményvonalas „kilépéspárti” konzervatívok és úgy látják, hogy Sunak „a valódi konzervativizmus” helyett a centrum felé viszi a pártot. Ami létfontosságú kérdés számukra, mivel félnek, hogy így nem lehet megnyerni a jövőre várható választásokat.

Már megint egy "public school boy", hol itt a változás?

A baloldali ellenzék közben más fogást talált Sunakon, annak bizonyítékát, hogy „az előjogokkal rendelkező elit” érdekeit védi: Cameronnal immár mind a négy vezető minisztérium élén drága, magániskolákban tanult ember áll. Egy újabb "public school boy" megjelenése aláássa azt az ígéretét, hogy "ő a változás embere".

A baloldali bulvárlap, a Mirror ennek nyomán azt sugallta olvasóinak, hogy újra rossz idők jöhetnek:

„Vissza, ahonnan kezdtük. 13 évvel azután, hogy ránk szabadította a megszorításokat, Cameron visszatért."

Hozzátette még, hogy Cameron, a költségvetési szigor atyja „káoszba taszította Nagy-Britanniát” – bár azt nem, hogy annak, idején, hatalomra kerülésekor az a cetli fogadta a Munkáspárt által átadott pénzügyminisztériumban, hogy „bocsánat, de elfogyott a pénz”.

"Immár újra a felnőttek vezetnek"

A Sky News úgy látja: Braverman kiebrudalása és a hírt háttérbe szorító Cameron-visszatérés elfordulás a jobboldali populizmustól (bár Sunak retorikája kerülte a populizmust). Cameron 2015-ben a várakozásokkal ellentétben másodszorra is győzött a választásokon. A megosztott toryk között még mindig vannak Cameron-hívők, akiket vérig sértett, hogy Boris Johnson eltakarította vezetőiket. „Ismét a felnőttek vezetnek. Cameron egy klasszis” – mondta egy volt miniszter. Viszont vannak csontvázai: például ő még nagyon akart barátkozni Kínával, és állami viziten fogadta Hszi Csin-ping kínai elnököt, ami most már tabu.

És beleköthetnek, amiért már a politikából távozva a Greensill tőkebefektető cég javára lobbizott konzervatív kormánytagoknál és hozta össze a cég és a politikusok találkozóit.