A brit média egy része már hosszú évek óta kampányol az EU-ellen és sokáig az ország legnépszerűbb lapja, a Sun bulvárlap és a nála kissé kifinomultabb Daily Mail versengett a vezető eurofób kétes koronájáért. Mellettük az Express és a Telegraph kampányolt és kampányol a kilépés oldalán – vagy az EU-ról és az európaiakról szóló negatív történetekkel, vagy pedig a demokrácia, a szuverenitás és az uniós tagság szembeállításával.

A Reuters Oxford Intézet 2016-os elemzése szerint

a lapok 45 százalékban kilépéspárti és 27 százalékban az uniós tagság fenntartásával szimpatizáló írásokat publikáltak.

Nem várt fordulat

Novemberben egy váratlan dolog zavarta meg a kiszámíthatóságot: új főszerkesztő jelent meg a konzervatív szavazókra nagy hatással bíró Daily Mail élén és a lap hangvétele látványosan enyhült. Enyhülés alatt azonban annyit kell érteni, hogy a Mail May kormányfő később leszavazott kilépési egyezményét kezdte el támogatni szemben a brit jobboldal egy része által forszírozott „kemény” brexittel.

A Mail „pálfordulása” azért is volt érdekes, mert a brexitnek megágyazó migránsellenesség zászlóshajója volt évekig.

A brit közbeszédben az uniós és főleg a kelet-európai polgárok voltak migránsok egészen idáig, és Mail előszeretettel kapcsolat össze őket a bűnözéssel, azzal, hogy miattuk csökkennek a fizetések, de nagy terhet jelentenek a szociális kasszának, mert például gyerekeik mellé kelet-európai nyelven beszélő iskolai személyzetet kell felvenni. Azt is a fejükhöz vágták, hogy sokkoló módon kifogták a tavakból a pontyokat és megették azokat.

Felmérések szerint a Mail-olvasók 67 százaléka még most is a kilépésre szavazna. Velük szemben a szintén kilépéspárti Telegraph-olvasók körülbelül fele inkább maradna az Európai Unióban, annak ellenére, hogy kommentárszerzői között szerepel Boris Johnson volt külügyminiszter, a kemény brexit harcos híve, aki egyébként karrierje kezdetén a lap brüsszeli tudósítójaként ágyazott meg az EU-ellenességnek.

Két vas a tűzben

A 2016-os népszavazás idején a legnagyobb példányszámú lap, egyben bulvárújság Sun, hangosan kampányolt a kilépés mellett. A választásokat is gyakran befolyásoló tulajdonosa,

Rupert Murdoch ausztrál médiacézár ugyanakkor két vasat tartott a tűzben,

mert a szintén hozzá tartozó Times viszont az uniós tagság fenntartását szorgalmazta.

A kelet-európaiak elleni kampány és a migránsok emlegetése végül elérte a hatást és a britek kis többsége az uUnióból való távozásra voksolt 2016-ban.

A határozottan brexitellenes táborba baloldali és liberális lapok sorolhatók, így

• a Guardian,
• az Independent,
• a Financial Times,
• az Economist magazin.

Ők a jobbos sajtóval szemben nem a szuverenitás kérdését, hanem a kilépéssel járó potenciális gazdasági gondokat ismétlik – amit a jobboldaliak Félelem Projektnek kereszteltek el. Emellett azt ismétlik, hogy a kilépéspártiak hazudtak arról, hogy milyen egyszerű lesz a brexit és hogy mennyi – az uniós kasszába befizetett – pénz kerül vissza a brit költségvetésbe. A több mint 80 százalékban EU-párti olvasókkal rendelkező Guardian emellett sokkoló sztorikat írt a hosszú évek óta brit földön élő európaiak elleni hatósági és utcai túlkapásokról.

Most, hogy a brit politikában a fő kérdés a megegyezés mentén történő, szabályozott vagy március végén potenciálisan bekövetkező „kemény és azonnali” brexit, a lapok korábbi véleményüket követve vagy egy második népszavazás fontosságáról vagy a gyors kilépés jelentette kezdeti fájdalomról, majd fényes jövőről írnak.

BBC - két tűz között

Közben a BBC közszolgálati médium két tűz között találja magát: a brexitpárti jobboldalon elfogult balliberális és EU-párti médiumnak tartják. A baloldalról viszont olyan bírálatokat kap, hogy megijedt és úgy kínál platformot a brexitpártiaknak, hogy nem szorongatja meg őket különösen kemény kérdésekkel.

A brit lapok megosztottsága valószínűleg akkor enyhül valamennyire, amikor megvalósul a brexit, és a szigetország még inkább magába fordulva, saját ügyeivel lesz elfoglalva.