A fekete lyukakat általában két kategóriába szokták sorolni – írja a hvg.hu a The Astrophysical Journal tanulmánya alapján. Az egyik a szupermasszív fekete lyuk, amelyek a Nap tömegének több millió- vagy milliárdszorosát érik el, és vannak a "kicsik", vagyis a csillag méretűek, amelyek tömege a Nap néhányszorosától néhány tízszereséig terjed.

Van egy köztes kategória is, de a köztes tömegű fekete lyukak közül csak néhányat ismernek. Ezek tömege néhány százszorosa, néhány ezerszerese, mint a mi Napunké.

A Tajvani Nemzeti Csinghua Egyetem kutatói most egy új fekete lyukat találtak ebből a köztes kategóriából.

A kódjele NGC 6099 HLX-1, és először 2009-ben volt látható, amikor hirtelen hihetetlenül fényessé vált a röntgentartományban. Az amerikai NASA, majd az Európai Űrügynökség egyik űrteleszkópja is látta a változásait, amely 2012-ben érte el a csúcspontját.

A Hubble űrteleszkóp adatai szerint az NGC 6099 HLX-1 csillagot egy csillaghalmaz veszi körül, így rengeteg lehetősége van anyag bekebelezésére. A csúcs 2012-ben volt, és egészen a 2023-as utolsó megfigyelésekig folyamatosan csökkent az általa kibocsátott energia mennyisége. A legnagyobb kérdés, hogy egy fekete lyuk mennyi idő alatt tud bekebelezni egy csillagot.

A fekete lyuk 40 ezer fényévnyire van galaxisának, az NGC 6099-nek a középpontjától, ez pedig körülbelül 450 millió fényévnyire található a Földtől, a Herkules csillagképben. Ez azt jelenti, hogy ha valaki ellátna onnan ide, a mi Földünkre, akkor a bolygónkat a 450 millió évvel ezelőtti állapotában látná – még a dinoszauruszok hőskora előtt.