A mesterséges intelligencia szolgáltatásának áramigénye 2030-ra elérheti a globális összfogyasztás három-négy százalékát is. A Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint öt év múlva a szükséges új áramtermelő kapacitások elérik a 100 gigawattot is, ami hússzoros növekedés lenne a 2024-es helyzethez képest.

„A mesterséges intelligencia szervereinek áramigénye napjaink legdinamikusabban növekvő energiafogyasztási ágazatává teszik az MI-fejlesztést és -szolgáltatásokat” – jelentette ki a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézet vezető kutatója.

„A 2024-es bázisszámokhoz képest hússzoros növekedés várható 2030-ig, de lehetséges, hogy ez még egy konzervatív becslés, ugyanis ez az adat a semmiből nőtt ki. Most ott tartunk, hogy öt gigawattnyi áramkapacitás szükséges a már meglévő adatközpontok ellátásához, ami a teljes magyarországi fogyasztás kétharmada” – mondta az InfoRádióban Toldi Ottó.

A szakértő leszögezte: hogy érzékelhessük, mit is jelent ez a 2030-ra jósolt 3-4 százalékos részesedés a globális fogyasztásban, vegyük figyelembe, hogy az előrejelzés szerint ugyanabban az évben Nagy-Britannia teljes fogyasztása körülbelül 1,5 százalékot tesz majd ki, Németországé 3-at, a teljes Európai Unió áramfogyasztása pedig várhatóan a globális fogyasztás 8 százalékát teszi majd ki. Vagyis

a mesterségesintelligencia-rendszerek annyit fognak fogyasztani, mint a fél EU.

Az MI szerverek többségét kevert forrásokból látják el árammal. Ez a legmegbízhatóbb, hátránya azonban, hogy a szén-dioxid-kibocsátás az energiamix összetételétől függ. Mások saját nap-, szél- vagy vízerőművet üzemeltetnek. Toldi Ottó szerint a legjobb megoldásnak – és a legtöbb techvállalat ebbe az irányban mozog – a moduláris reaktorok alkalmazása, a nukleáris technológia legújabb fejlesztése tűnik. Ezek gyorsan felépíthetők, biztonságosak, és méretük miatt a radioaktív hulladék kezelése is megoldható környezetbarátabb módon. Emellett

klímavédelmi szempontból is megfelelők, mert karbonsemlegesen termelik az áramot, ráadásul ellátásbiztonsági szempontból is kiszámíthatók, nem időjárásfüggők.

A 2050-es klímasemlegességi cél eléréséhez közeledve azonban már a vegyes betáplálású hálózatoknak is dekarbonizálttá kell válniuk, ha pedig a rendszerszintű áramtárolás problematikája is megoldódik piacképes áron, akkor a nap- és a szélerőművek is megoldást jelenthetnek.