Míg a legtöbb sofőr legfeljebb a következő kanyarig lát, a HUN-REN SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratóriumának (SCL) autonóm rendszere több kilométerrel előre számol: valós időben elemzi a domborzatot, a forgalom ritmusát és az útviszonyokat, így már most átlagosan 7 százalékos üzemanyag-megtakarítást ér el – az emberi rutinnál akár tízszer hatékonyabban.

A legtöbb sofőr tapasztalatból és pillanatnyi benyomások alapján vezet. Ha emelkedő jön, gyorsítunk. Ha pirosra vált a lámpa, hirtelen fékezünk. Ezzel azonban gyakran el is pazaroljuk azt az üzemanyag-mennyiséget, amiket máshol megspórolnánk. Az SCL laboratóriumában viszont olyan autonóm rendszereket fejlesztenek, amelyek másként gondolkodnak.

A rendszer nem csupán azt nézi, mi van itt és most, hanem előre kalkulál: domborzattal, sebességkorlátozásokkal, forgalmi torlódásokkal és akár közlekedési lámpákkal is.

Németh Balázs, a SZTAKI kutatója szerint a hagyományos sebességtartó rendszerek mindig csak az adott pillanatra reagálnak, ezzel szemben az ő fejlesztésük képes előre látni. A rendszer hatékonyságát már éles környezetben is tesztelték. Egy Budapest–Tatabánya útvonalon végzett kísérlet alapján a fogyasztás közel 7 százalékkal csökkent – úgy, hogy a menetidő mindössze egy perccel nőtt. A megtakarítás nem a lassabb haladásból fakad, hanem abból, hogy a jármű nem kerül energiapazarló helyzetekbe, például úgynevezett stop-and-go ciklusokba.

Németh Balázs hozzáteszi a közleményben, hogy a cél nem a közlekedés lelassítása, hanem hogy ne kelljen feleslegesen megállni és elindulni, hiszen ez a folyamat leginkább energiaigényes és környezetszennyező része.

A SZTAKI kutatóinak adatai szerint egy autonóm rendszer megfelelő információk birtokában hatékonyabban tudja felismerni és kihasználni az energiatakarékos vezetés lehetőségeit, mint egy rutinos sofőr. Nem fárad el, nem hoz impulzív döntéseket, és képes hosszú távon következetes logikával haladni.

Például ha két kilométer múlva torlódás várható, a rendszer már most csökkentheti a sebességet, hogy később ne kelljen hirtelen fékezni, addig pedig feleslegesen nagy sebességgel haladni. Így a jármű lendületből tud tovább gurulni – miközben a sofőr valószínűleg még nyomná a gázt.

A technológia különösen jól működik lankás országutakon vagy olyan nagyvárosi szakaszokon, ahol a közlekedési lámpák ciklusa előre ismert.

Ezeken a helyeken a rendszer nem csak az üzemanyag-fogyasztásban, hanem a jármű dinamikájának finomhangolásában is előnyt jelent. Németh Balázs szerint város környéki dombos területeken lehet a legtöbbet nyerni, mivel az ilyen terepen az ember jellemzően nem ideálisan vezet, a gép viszont pontosan tudja, mikor kell lendületből haladni és mikor érdemes kicsit visszavenni. Sík, alföldi utakon viszont kevesebb a lehetőség a takarékos optimalizálásra – ott az emberi vezető is könnyebben közelítheti meg az ideális energiafelhasználást.

A SZTAKI által fejlesztett rendszer platformfüggetlen, vagyis nem kötődik egyetlen autótípushoz vagy meghajtási módhoz. Ez azért is fontos, mert a különféle hajtások másként viselkednek: az elektromos autó például fékezéskor energiát tud visszanyerni, míg a dízeljármű más fordulatszám-tartományban működik optimálisan. Az algoritmus ezeket a szempontokat is figyelembe veszi.

Érdekes mellékhatás, hogy ha a forgalomban lévő autók akár csak 20-30 százalékában működik ez a fajta előrelátó rendszer, az a többiek mozgására is hatással van. Hiszen ha ezek a járművek egyenletesebben, kiszámíthatóbban haladnak, az emberi sofőrök is szükségképpen alkalmazkodnak hozzájuk. Vagyis akkor is spórolunk, ha nem is tudjuk, hogy valaki más már előre gondolkodott helyettünk.