Az, hogy ezek a változások azt követően is fennállnak, hogy az érintettek megszabadulnak felesleges kilóiktól, megmagyarázhatja, hogy miért szedik fel újra annyian a már leadott kilókat – írja a CNN.

"Nincs jele annak, hogy ezek a változások visszafordíthatók lennének. Az egykor elhízott emberek agyából továbbra is hiányoztak azok a kémiai reakciók, amelyek azt mondták a szervezetnek, hogy eleget evett" – mondta Caroline Apovian, a Harvard orvosprofesszora.

Orvosi meghatározás szerint az elhízott emberek testtömegindexe (BMI) meghaladja a 30-at, míg a normál testsúly 18 és 25 közötti BMI-t jelent.

"Ez a tanulmány megmutatja, hogy az elhízás miért betegség

- az agyban tényleges változások következnek be" – mondta Apovian, aki nem vett részt a kutatásban.

A Nature-ben ismertetett tanulmányban 30 elhízott és 30 egészséges BMI-jű embernek adtak glükózt, zsírt vagy vizet gyomorba vezetett csövön keresztül.

"Meg akartuk kerülni a szájat, a bél-agy kapcsolatra akartunk összpontosítani, hogy lássuk, hogyan hatnak a tápanyagok az agyra" – mondta a tanulmány vezető szerzője, Mireille Serlie, a Yale endokrinológus professzora.

A vizsgálat előtti estén mind a 60 vizsgálati résztvevő ugyanazt vacsorázta otthon, majd már nem ettek többet, amíg másnap reggel be nem vezették gyomrukba a szondát. Ahogy azon keresztül cukor vagy zsír került a gyomorba, a kutatók funkcionális mágneses rezonanciás képalkotással (fMRI) és egy fotonkibocsátásos komputertomográfiával (SPECT) 30 percen keresztül rögzítették az agy reakcióját.

"Az fMRI megmutatja, hogy az agy neuronjai hol használnak oxigént a tápanyagra reagálva – az agynak ez a része aktív. A másik vizsgálat a dopamin szintjét méri, azét hormonét, amely a jutalmazási rendszer része, és amely jelzi, hogy valamit kellemesnek, jutalmazónak és motiválónak találunk, ezért vágyunk rá" – fogalmazott Serlie.

Normál súlyú embereknél az agy striatum nevű részében továbbított jelek lelassultak, amikor cukrot vagy zsírt juttattak az emésztőrendszerbe – ez annak bizonyítéka, hogy az agy felismerte, amikor a szervezetet táplálták.

"Az agyi aktivitásnak ez az általános csökkenése azért logikus, mert ha az étel a gyomorban van, nem kell több belőle" – magyarázta Serlie.

Ugyanakkor a normál súlyúaknál a dopamin szintje emelkedett, ami azt jelzi, hogy az agy jutalomközpontjai is aktiválódtak.

Amikor elhízottak kapták ugyanezt a tápanyagmennyiséget, nem lassult az agyi tevékenység és a dopaminszint sem nőtt. Ez különösen igaz volt akkor, amikor az egyébként legtáplálóbb zsírokat kapta a szervezet.

Ezután arra kérték az elhízottakat, hogy három hónap alatt adják le súlyuk tizedét. Ez a súlycsökkenés köztudottan javítja a vércukorszintet, visszaállítja az anyagcserét és javítja az általános egészségi állapotot. A fogyás után ismételt vizsgálat során azonban agyuk ugyanazok a reakciókat mutatta, mint először.

"Semmi sem változott – az agy még mindig nem ismerte fel a jóllakottságot, nem jelent meg elégedettség.

Mondhatnánk, hogy három hónap nem elég hosszú idő, vagy nem fogytak elege, de a felfedezés azt is megmagyarázhatja, miért nem sikerül egyeseknek lefogyniuk. Az túlsúly agyra gyakorolt hatása talán nem annyira visszafordítható, mint szeretnénk" – vélekedett a vezető szerző.

Azt egyelőre nem tudni, hogy az elhízás folyamatában mikor következik be pontosan ez az agyi változás, és az is előfordulhat, hogy ezek a változások ösztönzik az agyat bizonyos táplálékok fogyasztására. A kutatás az elhízás stigmatizálása ellen is szól, hiszen mint az megmutatja, könnyen lehet, hogy az akaraterő, a megváltoztatott étkezés és a mozgás nem elég arra, hogy súlyt adjunk le.