Arról kérdeztük Kiss László csillagászt, akadémikust, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatóját, hogy mennyire szokatlan ez az erős aktivitás a Naptól.

„Az elmúlt években a naptevékenységi minimum környékén jártunk, most közeledünk egy naptevékenységi maximum felé, ami majd 2025-ben lesz várható. Egyrészt lehet látni azt, hogy egyre szebben jönnek a nagy napfoltok, és hozzájuk kapcsolódóan a kitörések. Szerdán és csütörtökön is magyar idő szerint a reggeli órákban volt egy-egy nagy kitörés, az egyik a napkorong peremén túl, a másik meg pont

egy olyan nagy napfoltcsoportnál, amit most jó szűrőkkel bíró emberek akár szabad szemmel is megpillanthatnak”

– adott gyors betekintést a jelenség magyarázatába Kiss László, egyszersmind figyelmeztetve a nem megfelelő szűrőkkel folytatott Nap-vizsgálat veszélyére.

Egy nagy napfoltcsoport épp felénk fordul, ott volt csütörtökön egy nagy kitörés, amit kilökődés követett, ez két-három nappal később ér ide.

A csillagász szerint a Nap tevékenységei nem pontosan kiszámíthatók.

„A Föld körül keringő űreszközeink, beleértve például Nemzetközi Űrállomást is, nagyon erőteljesen megérzik, hogy ha a Nap aktívabb és jönnek a kitörések nyomán ideérkező töltött részecskék. Mágneses viharok idején a magaslégkör, a fölsőlégkör, az űr határa, ott a Kármán-vonalon túl másképp változik, másképp reagál, másképp kell módosítani a pályákat, és sajnos nem tekinthető tökéletes óraműnek a Nap. 11 évente van erőteljes aktivitás, azt tudjuk. Azt, hogy jönnek-mennek a foltok, akár egy-két hónapig simán látszik egy-egy nagy foltcsoport, azt is tudjuk, de az, hogy mikor jön egy ilyen kitörés, aztán egy koronakidobódás, azt sajnos nem tudjuk előrejelezni” – mondta a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója.

Sokan foglalkoznak a problémával, a NASA és az ESA számára is nagyon magas prioritású terület ez – mondta Kiss László –, de egyelőre csak statisztikusan, a múltban történt események alapján próbálják megjósolni ezeknek a jelenségeknek az eloszlását. Az ezeket a jelenséget megelőző prekurzor eseményeket ismerik, de a konklúzió egyelőre ez: „nem működik valódi űridőjárási előrejelzés ebből a szempontból”.