Az ENSZ a héten kiadott jelentésében úgy fogalmaz, messze nem elegendőek a vállalások a szén-dioxid-kibocsátás elvárt csökkentésére, megjegyezve: „az óra hangosan ketyeg”. Ürge-Vorsatz Diána a klímakonferenciát illetően érdeklődésünkre közölte: a találkozó legfontosabb célja, hogy az államok a korábbiaknál jóval erősebb, jóval ambiciózusabb vállalásokat tegyenek arra vonatkozóan, hogy 2030-ra mennyivel csökkentik a kibocsátásaikat.

Az általános cél az lenne, hogy az említett dátumra a korábbi kibocsátásaikat lefelezzék, ami egy nagyon nagyratörő elképzelés – tette hozzá a klímakutató, megjegyezve, hogy az Európai Unió ugyan megtette az erre irányuló vállalását, sok tagállam nagyon messze van a megjelölt vállalásaitól, vagy meg sem jelölte azokat. Ismeretes, a párizsi éghajlatvédelmi egyezményben, amely az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérséklésével, a globális felmelegedéshez történő alkalmazkodással, valamint annak pénzügyi következményeivel foglalkozik a 2020-as évtől, az van rögzítve, hogy ötévente az államoknak újra kell gondolniuk a vállalásaikat, és a korábbiaknál jóval erősebbet kell leadniuk. „Most pontosan ez van kitűzve az ENSZ konferenciáján” – összegezte a Közép-európai Egyetem professzora.

Ürge-Vorsatz Diána meglátása szerint a szennyezések, károsanyag-kibocsátások csökkentéséhez mindenki hozzájárulhat, ide értve az országokat, nagyvállalatok és a lakosságot is.

„Ez egy olyan történet, amiben most már mindenkire szükség van

– fogalmazott –, ami során szépen ki kell vezetni a fosszilis, tehát a szén, a földgáz és az olaj használatát.” A szakember megismételte, miután ez az az élet minden területét átszövi, ami során meg kell változtatni az egész gazdasági modellünk, kiemelten fontos, hogy a cégek, az ipar, a kormányok és egyéni szinten mindenki együttműködjön.

Ami a vasárnap kezdődő ENSZ-találkozó sikerességét illeti, annak tükrében, hogy a világ legnagyobb szennyezőinek képviselői, úgymint a kínai, a brazil vagy az orosz elnök sem fogja magát képviseltetni, de az amerikai elnök jelenléte sem lesz feltétlen ok a derűre, miután a kongresszusban elakadt az USA klímavédelmi csomagja, Ürge-Vorsatz Diana egyáltalán nem pesszimista, mondván, attól, hogy egy államelnök nincs ott a trágyaláson, az még az adott ország nemtörődömségét jelenti, egyetértve azzal, hogy az említett országokban – akár Brazíliát és Ausztráliát, akár Oroszországot tekintve –, mások a prioritások. Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi testületének alelnöke Kínára kitérve megjegyezte: a kelet-ázsiai óriás a fejlődő országok között elsőként vállalta, hogy 2030-ra karbonsemleges lesz, feloldva egy több évtizedes patthelyzetet, miután eddig csak folyamatos egymásra mutogatás volt. A fejlett országok eddig ugyanis azt mondták, miért csináljanak bármit, amikor a nagy szennyező Kína nem csinál semmi, Peking pedig a többikre mutogatott, mondván miattuk van bajban, miért ő csináljon valamit?

„22-es csapda volt, amiből nagyon jól jöttünk ki”

– magyarázta a szakértő.

Ürge-Vorsatz Diána azt is kiemelte: Glasgow-ban nem az a lényeg, hogy minél nagyobb legyen a show, hiszen a klíma nem reagál sem a gyönyörű beszédekre, sem az összecsalt számításokra, sem a mindenféle üres ígéretekre, csak az igazi cselekvésre, ami pedig nem azon múlik, hogy felvonulnak-e nagy csinadrattával az államfők, hanem azon, hogy megteszik-e a vállalásaikat, ami egyébként a legtöbb ország már megtett, így nem is feltétlen várhatók nagyobb előrelépések.

A professzor egyetértett azzal, hogy a klímavédelem érdekében nagyban változtatni kell a gazdaságok alaptermészetén, de ennek nem kell feltétlen fogaszáscsökkenéssel, pontosabban jólét- és jól lét csökkenéssel járnia. A lényeg egyrészt, hogy

ne arról szóljon a gazdaság, hogy minél több „cuccot” vásárolunk, amit aztán minél hamarabb eldobunk, majd pótolunk egy újjal,

hanem inkább a minőségi termelésről. Továbbá, hogy a vásárlás helyett inkább a szolgáltatásokról a digitalizációról szóljon a gazdaság. Hogy a tudás alapú vagy szórakoztatóipari alapú gazdasági ágazatok domináljanak, kevésbé a nagyon energia- és anyagintenzív termelés, „amit minél gyorsabban próbálunk eldobatni az emberekkel, hogy még többet tudjanak vásárolni, akkor is, ha nem igazán van szükségük rá” – magyarázta.

Ürge-Vorsatz Diána úgy véli, egy 25. okostelefon kevésbé növeli az emberek boldogságát és jólétét, mint az, ha több szabadidejük van, amit a szeretteikkel tölthetnek, esetleg többet tudnak sportolni, jobban odafigyelhetnek az egészségükre. Mint mondta, egy mai dolgozó ember ideje nagy része a munkáról szól, és nagyon kevés ideje van arra, hogy élvezze is az életét. Hosszú távon azt tartaná megoldásnak, ha egészségesebb lenne az úgynevezett worklife balance, tehát többet tudnánk magukkal, és kevesebb a fogyasztás adta boldogsággal foglalni, hogy erősebbek legyenek a közösségeink, stb. A munka és utána a fogyasztás után futunk, pedig sok kutatás igazolja, hogy nem ez az, ami igazából boldogabbá teszi a embert – tette hozzá a professzor, említést téve arról is, hogy egy utazás is nagyon fontos lehet , de nem biztos, hogy nagyobb boldogságot jelent, ha ez 5000 kilométerrel távolabb tesszük, vagy mondjuk, hogy Európban belül mondjuk repülővel vagy vonattal közlekedünk.