A NASA 2035-re embert akar küldeni a Marsra: 200 millió kilométerre egy, az Antarktisznál is hidegebb, szinte oxigén nélküli környezet várja majd az első űrhajósokat a vörös bolygón. Minél tovább tart majd az oda vezető út és minél tovább kell majd a bolygón tartózkodniuk, annál rizikósabb lesz a misszió, épp ezért folyamatosan keresik az utazás lerövidítésének lehetőségeit.

A most rendelkezésre álló lehetőségek szerint asztronauták nélkül hét, míg asztronautákkal kilenc hónapba telhet eljutni a Marsra. Ehhez képest jelentős előrelépés lehet a seattle-i Ultra Safe Nuclear Technologies (USNC-Tech) elképzelése: nukleáris hőmeghajtású motor segítségével azt mondják, három hónap alatt elérhető a távoli cél is.

A végtelenbe és tovább

A CNN cikke szerint Michael Eades, az USNC-Tech igazgatója azt mondja, ez a meghajtás erősebb és hatékonyabb is a jelenleg használatosnál, így az asztronauták gyorsan juthatnak el messzebbre, miközben kevesebb üzemanyagot használnak.

"A nukleáris technológia kiterjeszti az emberiség lehetőségeit az alacsony Föld-pályán túlra, egészen a mélyűrig"

– mondta. Ez galaktikus üzleti lehetőségeket is jelenthet.

Az űrutazásban jelenleg vegyi hajtású űrhajókat használnak, amelyekkel el lehet jutni ugyan a Marsra, de a retúr utazás összesen három évet venne igénybe. A NASA számára ez sok, azt szeretnék, ha kevesebb időt töltenének az asztronauták az űrben, hogy kevésbé legyenek kitéve ottani sugárzásoknak, ezeknek ugyanis egészségkárosító hatásuk van. Rákbetegségek és degeneratív betegségek előfordulásának esélye is nő, ha sokáig tartózkodnak az űrben az asztronauták.

Ha kevesebb ideig vannak az űrben, azzal a siker esélye is nő: minél több időt töltenek ugyanis ott, annál több a lehetőség arra, hogy valami félresikerüljön.

Két év oda-vissza

A nukleáris hőmeghajtású rendszer nukleáris reaktor segítségével termel hőt uránból. Ez a hő folyékony hajtóanyagot, általában folyékony hidrogént melegít fel, amely gázzá tágul és kilökődik az űrrepülő hátulján, tolóerőt eredményezve. Egységnyi üzemanyag esetén dupla akkora a tolóerő ennek a technikának az alkalmazásával. Végeredményben

három helyett két év alatt megjárhatják az űrhajósok a Marsot.

Ehhez azonban olyan uránt kell találni, amely a nukleáris hőmotor belsejének hőmérsékletét is állja. Az USNC-Tech azt állítja, megoldották a problémát: az üzemanyag harckocsik páncélzatában használt szilícium-karbidot tartalmaz, amely gázzáró gátat képez, ezzel megakadályozva a radioaktív termékek kiszökését az atomreaktorból, ami óvja az űrhajósokat. A módszert már bemutatták a NASA-nak is.

Veszélyes is lehet

Vannak ugyanakkor, akik az atomenergia felhasználásával kapcsolatban felvetik a kérdést: vajon a kevesebb űrben töltött idővel megspórolt sugárzás helyett nem kapnak-e majd másfajta sugárzást az asztronauták az űrrepülőben található atomreaktor miatt? Eaves szerint ezt a problémát kiküszöbölték a rakéta tervezésekor, a folyékony hajtóanyagok ugyanis megvédik az űrhajósokat a sugárzástól.

A földi személyzet védelme érdekében nem a nukleáris hőmeghajtású motor indítaná el az űrrepülőt a földről, hanem egy

hagyományos, vegyi hajtású rakéta állítaná pályára.

A nukleáris hajtómű csak ezután indulna, az űrben pedig sok bajt nem okozhat a technológia. Ha katasztrófa következne be, a rakéta darabjai évek tízezrei után hullanának csak a földre, addigra pedig már nem lehet káros azok sugárzása.

A technológia segíthet az űrturizmusban is, de legalább két évtized szükséges ahhoz, hogy ilyen típusú használatba lehessen venni azt.