Ilyenkor a hosszabb és melegebb nyarak elolvasztották az északi félteke jégtakaróit, a Földön interlgaciális, vagyis jégkorszakok közötti melegebb időszakot idézve elő. Ezt tapasztaljuk az elmúlt 11 ezer évben - írta a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.

A tudósok továbbra is kutatják, milyen gyakoriak ezek a periódusok és

milyen hamar várhatjuk a következőt.

Az 1800-as évek közepe óta gyanítják a kutatók, hogy a Föld-pálya geometriájának változásai állnak a jégkorszakok kezdete és vége hátterében. Abban voltak bizonytalanok, hogy a pálya melyik tulajdonsága a legfontosabb.

A Science tudományos lap aktuális számában közölt tanulmány annyival jutott közelebb a jégkorszakok elmúlásának rejtélyéhez, hogy megállapította, mivel kapcsolatos a befejeződésük.

A kutatócsoport olaszországi cseppkőbarlangok és a portugál parti vizekből vett óceáni üledékminták adatait vetette össze.

A cseppkövek növekedési rétegeiből ugyanazokat a változásokat azonosították, mint az óceáni üledékből. Ez lehetővé tette, hogy a cseppkövek koráról szóló adatokat az üledékre alkalmazzák, mert az utóbbi korát nem lehet meghatározni.

A radiometrikus kormeghatározás új technológiájával a nemzetközi kutatócsoport két olvadási időszakot állapított meg, az egyik a 960 ezer, a másik a 875 ezer évvel ezelőtt véget ért jégkorszaké.

A két olvadási időszak kezdete egybeesik a Föld tengelyferdesége szögének növekedésével. A növekedés melegebb nyarakat hozott azokon a területeken, ahol az északi félteke jégmezői húzódtak.