A BAS Stephen Roberts vezette nemzetközi kutatócsoportját igen meglepte, amikor az Antarktiszhoz tartozó Ardley-sziget üledékeiben vastag vulkáni hamurétegekre bukkantak.

Ez arra utal, hogy az Ardley-pingvineket gyakran tizedelték meg a közeli Deception-sziget tűzhányókitörései - magyarázta a Nature Communications című szaklap friss számában megjelent tanulmány vezető szerzője.

"A kitörések rendszeresek voltak az elmúlt 7 ezer évben. Öt olyan szakaszt találtunk, amikor a populáció jelentősen megnőtt, három olyat, amikor a vulkán majdnem teljesen kiirtotta a madarakat" - tette hozzá.

A kutatók az Ardley-sziget, valamint a Déli-Shetland-szigetek négy másik tavának fenekén lévő üledékekből vettek mintát, hogy a tengerszint múltbéli változásait nyomon követhessék.

"Mintha csak a pingvinek Pompejiét tártuk volna fel,

a hamuesőben állati csontmaradványok maradtak fenn" - mondta Roberts.

Fiatal madarak karmai és gerinccsontjai kerültek elő a hamurétegekből, feltehetően ezek az állatok nem tudtak elmenekülni a hamueső elől, így megfulladtak.

A kolóniák története azonban a jó alkalmazkodási készségről tanúskodik, a pingvinek mindig megtalálták a visszautat a szigetre. Volt ugyan, hogy ehhez évszázadok kellettek, mégis mindig újra benépesítették a földjüket.

Az Ardley-pingvinek leginkább szamárpingvinek, amelyeknek száma - ellentétben az Adélie- és az állszíjas pingvinekkel - növekvőben van, miközben az Antarktiszi-félsziget a föld egyik leggyorsabban melegedő klímájú területe.

Claire Waluda, a BAS pingvinszakértő ökológusa szerint a szamárpingvinek kevésbé függnek a jégtől, mint a másik két faj.

"A szamárpingvinek több halat esznek, a másik két faj egyedei inkább rákot, mely a parti jég alatt szaporodik, tehát ha több a jég, több a rákevő pingvin. A meleget is jobban bírják a szamárpingvinek" - mutatott rá Waluda.

Az üledékek kormeghatározása alapján a pingvinek mintegy 6700 éve telepedtek meg az Ardley-szigeten, ezután öt alkalommal nőtt nagyra a populáció - mely jelenleg körülbelül 5 ezer termékeny párt jelent -, háromszor kerültek a kihalás közelébe, mindannyiszor vulkánkitörés miatt: 5500, 4300 és nagyjából 3000 éve.

Ilyenkor a madarakra lesújt az úgynevezett piroklasztikus ár: a vulkánkitöréssel töméntelen hamu, gáz és kődarab emelkedik a magasba, majd saját súlya alatt összeomolva, hatalmas sebességgel temet maga alá és éget fel mindent.