Oláh György 1927-ben Budapesten született. Tanulmányait a Piarista Gimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta. Érdeklődése a szerves kémia felé fordult, 1949-ben doktorált. 1954-ben csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémia újonnan létrehozott Központi Kémiai Kutatóintézetéhez, ahol szerves kémiai kutatócsoportot alapított.

Oláh György 1956-ban családjával együtt elhagyta Magyarországot. Előbb Kanadában éltek, majd 1965-ban az Egyesült Államokban telepedtek le. 1977-től Kaliforniában élt és dolgozott, ahol a Dél-kaliforniai Egyetem professzora, illetve a Loker Szénhidrogén-kutató Intézet igazgatója volt.

A karbokationok és elektronhiányos részecskék területén elért eredményei új szemléletmódot nyújtottak a szén-hidrogén és szén-szén kötések elektrofil aktiválása során tett alapvető felfedezéseihez, és elméleti alapul szolgáltak új, korszerűbb szénhidrogén-kémiai eljárásokhoz. Az általa kidolgozott módszerekkel vált lehetségessé a karbokationok mint stabil, hosszú élettartamú részecskék előállítása és megfigyelése. A karbokationok kutatásában elért eredményeiért Oláh György 1994-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat.

Oláh György a tengerentúlról is folyamatosan tartotta a kapcsolatot a magyar kutatókkal. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben tiszteleti tagjává választotta. 2011-ben Széchenyi-nagydíjjal tüntették ki világszerte számon tartott és nagyra becsült kémiai kutatásaiért és eredményeiért, azoknak ma már klasszikusnak számító tanulmányokban és könyvekben való közzétételéért, a kémiai tudományok fejlesztése, eredményessége, a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása érdekében végzett tudományos munkásságáért, valamint az új tudósnemzedékek számára példaképül szolgáló életpályájáért.