A könyv a KSH Könyvtár A statisztikai történetei című sorozatának 3. köteteként jelent meg a fiatal történészeket, kutatókat tömörítő Mika Sándor Egyesület, a Jancsó Alapítvány és a német Leibniz Institut für Länderkunde támogatásával. A bemutatón a szerzőn kívül Zeidler Miklós történész (ELTE BTK), Keményfi Róbert etnográfus (Debreceni Egyetem, BTK) és Gyuris Ferenc geográfus (ELTE TTK) beszélt a monográfiáról.

A történettudomány, a földrajztudomány és a térképészet határmezsgyéjén egyensúlyozó kötet a valaha készült egyik legnagyobb méretű és legrészletesebb, a történelmi Magyarország etnikai viszonyait az 1910-es népszámlálás adatai alapján, az anyanyelvhasználat szerint ábrázoló kéziratos térképet mutatja be, amelyet más korabeli térképekkel együtt, levéltári kutatások nyomán nemrégiben azonosított a szerző.

Ez a Bátky-Kogutowicz-féle térkép a - Horvátország nélküli - történelmi Magyarország 1:200 000-es méretarányú néprajzi térképe, a magyar térképtörténet kiemelkedő alkotása. Az első olyan kartográfiai munka, amely már egyértelműen az első világháborút lezáró béketárgyalásokra, Teleki Pál javaslatára és közreműködésével készült 1918 őszén-telén. Alapjául szolgált Teleki Pál híres "vörös térképének", amellyel a magyar békedelegáció a Kárpát-medence valós etnikai helyzetét kívánta bemutatni. A gazdagon illusztrált monográfia ezt az elfeledett etnikai térképet tárja a szélesebb olvasóközönség elé.

A KSH Könyvtár és a Mika Sándor Egyesület által a Szekfű Gyula Szabadegyetem keretében rendezett pódiumbeszélgetés résztvevői hangsúlyozták többek között, hogy a monográfia új horizontot nyit a Trianon-kutatásban. A térkép rekordgyorsasággal, mindössze 4 hónap alatt készült el 23 példányban. A magyar küldöttség magával vitte a párizsi béketárgyalásokra, ahol a nagyhatalmak képviselői minden bizonnyal látták, noha a trianoni magyar határokra már nem lehetett hatással, hiszen azokat 1920 február végére már kialakították.

Ennek a minden addiginál részletesebb és pontosabb etnikai térképnek a módszere mégis nemzetközi etalonná vált, és széles körű hatást váltott ki Svédországtól az Egyesült Államokig. A Kárpát-medencében számos utódállam is alkalmazta saját területi igényeinek igazolására, manipulációktól sem visszariadva. Sok későbbi térkép nélküle nem készülhetett volna el.

Bár a trianoni döntésre nem lehetett hatással, később az 1940. augusztusi 2. bécsi döntésnél a Bátky-Kogutowicz térképet is használták a Magyarországnak visszajuttatott Észak-Erdély határainak megállapításánál.

A pódiumbeszélgetést követően a közönség a szerző vezetésével meg is tekinthette a mindeddig azonosítatlanul lappangó óriástérképet a KSH Könyvtárában.