Bár ez a folyamat nem annyira ritka az univerzumban, nagyon nehezen követhető - közölte az Európai Déli Obszervatórium (ESO) München közelében lévő központja.

Az ötvenmillió fényévnyi távolságra lévő M87 (Messier 87) ellipszis formájú óriásgalaxis, amelynek tömege több mint ötszöröse a Tejútrendszerének. A szakértők abból indulnak ki, hogy az ilyen méretű gigantikus galaxisok úgy növekednek, hogy kisebb galaxisokat kebeleznek be.

Nagyon nehéz ugyanakkor bizonyítékot találni erre.

"Hasonlóképpen a vízhez, melyet egy pohárból a tóba öntenek és gyorsan elkeveredik a tó vizével, az elnyelt galaxis csillagai is gyorsan elkeverednek a bekebelező óriásgalaxis nagyon hasonló csillagaival anélkül, hogy bármilyen nyomot hagynának maguk után" - fejtette ki közleményében az ESO.

Alessia Longobardi, a Földön kívüli fizikával foglalkozó Max Planck Intézet munkatársa és kollégái az Astronomy & Astrophysics Letters című szaklapban mutatták be eredményeiket csütörtökön.

Megfigyeléseik során a csillagászok a távoli óriásgalaxis öregedő csillagainak gázburkára koncentráltak. Ezek a burkok, az úgynevezett planetáris ködök egy bizonyos zöld tónusban fényesen világítanak, így könnyen megkülönböztethetőek a többmilliárd másik csillagtól. Háromszáz ilyen öregedő csillag mozgásának elemzése révén találtak a kutatók összetartozó csillagcsoportokat és így a galaxisok összeolvadására utaló jeleket.

"Szemtanúi vagyunk egy egyedülálló, egyáltalán nem annyira régen történt összeolvadásnak, amely során egy közepes méretű galaxis beleszáguldott a Massier 87 centrumába" - fejtette ki Ortwin Gerhard, a tanulmány társszerzője. Ennek a közepes galaxisnak a csillagai akkora régióban szóródtak aztán szét, amely százszor nagyobb, mint a galaxis eredeti mérete.

Longobardi szerint az elemzés arra is rávilágított, hogy az olyan óriásgalaxisok, mint az M87 sem fejlődtek ki még teljesen.