A modellt a Sony és a németországi Max Planck Intézet szakemberei mutatták be, kijelentve, hogy a merev tévéképernyők, a terjedelmes laptopok és a papír poszterek hamarosan már a múlt elfeledett emlékeivé válnak.

A szerves alapú szerkezet rugalmas, hajlékony, rendkívül alacsony az energiafogyasztása, miközben szinte bármely szögből nézve megfelelő minőségű képet ad. Nincs szükség hátsó megvilágításra, a válaszidő pedig tizedakkora, mint az LCD-technológia esetében, ami rendkívül tiszta, éles képet jelent.

Az átláthatóságnak és a különálló rétegeknek köszönhetően valószínűleg lehetőség lesz valamiféle háromdimenziós megjelenítésre is. A technológia révén az újságolvasóknak a jövőben csak a könnyen hordozható szerkezetet kell majd megvásárolniuk, erre tölthetik le nap mint nap az aktuális tartalmat. A poszterek akár mozgóképet is megjeleníthetnek, a gabonapelyhes dobozokat pedig beszélő képek lephetik el.

Rugalmas képernyők fejlesztésével már korábban is próbálkoztak, de mindeddig gondok voltak a mérettel és a felbontással, és a kép sem őrizte meg minőségét az összehajtogatás közben, így az eszközöket nem is dobták piacra.

A kutatók a Journal of Physics című szaklapnak azt mondták: a kijelző világos, átlátszó, rugalmas és hajtogatható; a technológia nem korlátozza a méretet, és a képernyő könnyen, olcsón gyártható a jelenlegiekhez képest.