Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy az erőtlen kézfogás bizonytalanságot, az erőteljes mozdulat pedig magabiztosságot sugároz, de eddig keveset lehetett tudni arról, hogy egy állásinterjún mindez milyen szerepet játszik.

Amerikai kutatók 98 végzős hallgatót vontak be egy kísérletbe, amelynek keretében a résztvevők szimulált állásinterjúkon vettek részt, emellett kézfogásaikat egy erre szakosodott csoport értékelte ki. A fiatalok persze azt hitték, hogy mindez élesben történik, a kézfogások kiértékeléséről pedig előzetesen nem tudtak.

A szakemberek kiértékelték a hallgatók összteljesítményét, a kézfogásokat pedig a megmarkolás jellege, ereje, tartóssága, energikussága, valamint a szemkontaktus alapján vizsgálták.

Az Iowai Egyetem kutatásvezető professzora kiemelte: az interjúztatók ugyanazokat találták a munkára legalkalmasabbnak, akik a kézfogásteszten is a legjobban szerepeltek. Érdekesség, hogy bár a gyengébb nem képviselői általában kevésbé jók ezen a területen, a határozott kézfogással bíró nők még a műfajban hasonlóan jó férfiaknál is magasabb tetszési pontot kapnak.

Greg Stewart professzor kiemelte: sokszor hallani, hogy az interjúztató az első két-három perc benyomásai alapján dönt, kísérletükben azonban azt tapasztalták, hogy a kézfogás minden másnál lényegesebb, mert megalapozza az egész beszélgetés tónusát.

Noha kétségtelenül fontos a határozott kézfogás, a másik végletet, a csontropogtató szorítást is érdemes elkerülni, ez testbeszédszakértők szerint egoizmust és megbízhatatlanságot sugall.

A kézfogás szokása valószínűleg a középkori Európában alakult ki, a lovagok ezzel jelezték egymásnak, hogy nincsen náluk fegyver, és nem akarnak ártani.