A középkorban a bizánci szerzetesek a korabeli íráshordozó - a pergamen - hiánya miatt gyakran folyamodtak a pergamenek újrahasznosításához, amely nem jelentett mást, mint a korábbi kéziratok lapjain található eredeti írások ledörzsölését.

Így tett az a görög szerzetes is, aki a 13. században húsvét ünnepére összeállított imagyűjtemény elkészítéséhez különböző 10-11. századi kéziratok lapjait próbálta újrahasznosítani az eredeti írás kitörlésével. Ezzel az eljárással készített kéziratot nevezik palimpszesztnek.

Az imagyűjtemény alsó, ledörzsölt írása így Archimédész hét értekezése mellett, egy eddig ismeretlen Arisztotelész-kommentárt, valamint az ókor egyik legtekintélyesebb szónokának, politikusának Hüpereidésznek két - eddig szintén ismeretlen - beszédét rejtette - mondta el Horváth László, az ELTE görög nyelv és irodalom tanszékének adjunktusa.

Hozzátette: a pergamenre eredetileg a 10. században írták rá Arkhimédész tanulmányait Konstantinápolyban. A palimpszeszt-lelet feltárásában magyar kutatók is részt vettek. A XX. században komoly károsodást szenvedett pergamenlapok átírását végző kutatók a kódexet jelenleg őrző Walters Art Museum munkatársainak segítségét igénybe véve a legmodernebb technikát felhasználva végzik.

"A tulajdonos olyan amerikai fényképészeket fogadott fel, akik úgynevezett fényeltolásos, vagy multifrekvenciás fényképezési technikát alkalmaznak. Különböző szűrőket alkalmaznak, tehát más-más színnel fényképezik ugyanazt a felületet. 16 felvételt készítenek, és ezeket egymásra vetítik, és utána számítógép segítségével kidolgozzák, kiszínezik, ezért hívják álszínezettnek az alsó írást. Akkor jövünk mi, filológusok, akik a görög szöveget megpróbáljuk kibogarászni" - magyarázta Horváth László, aki végezetül elmondta: a 10 lapos görög szövegből egyetlen oldalt, 64 sort két hónapig fordítottak.