"Az amerikai csapat sztárja olyan veszélyes állapottal küzdött, amikor a tornászok elveszítik a tértudatukat – írta a lap – Simone Biles szinte soha nem véti el (az egykori román tornásznőről elnevezett) Amanar ugrást. Ez bármennyire is veszélyes és nehéz, mindig az egyik legbiztosabb ugrása volt."

Tehát amikor a női csapatdöntőben a két és fél fordulata közepette megbillent, egyértelmű volt, hogy valami nincs rendben. Kivonulása a női csapat döntőjében és későbbi visszalépése az egyéni összetettből a mentális egészségének megőrzése érdekében kiemelte a tornasportban rejlő veszélyeket és annak szükségességét, hogy megfelelő mentális állapotban legyenek a versenyzők a gyakorlataik során.

Sajtótájékoztatóján Biles elmagyarázta, hogy „csavarjai” is vannak, ez egy olyan mentális blokkra utaló szó, amely arra utal, hogy a tornászok az összetett képességek közepette elveszítik tértudatukat. Ez számukra jól ismert, félelmetes és veszélyes érzés.

Sok más megszólaló mellett a 18 évesen nem régiben visszavonuló amerikai válogatott tornászt, Aleah Finnegant arra kérték, hogy beszéljen a témáról a Twitteren. „Tizenegy éves korom óta vannak a hullámaim. Nem tudom leírni a félelmet, hogy ez megtörténhet veled a verseny során. Az embernek nincs semmiféle kontrollja a teste felett, vagy abban a tekintetben, hogy mit csinál.”

A torna nagy része a mentális erőn, a koncentráción múlik, ha a versenyzők nincsenek megfelelő mentális állapotban a veszélyes gyakorlatok kivitelezéséhez, akkor nemcsak lassabban futnak, de sérülésveszélyesebbek is a gyakorlataik.

Minden gyakorlat a súlyos sérülés kockázatával jár, és ezt nagyon jól tudják. Mentális egészségének megőrzésével Biles fizikailag is védi magát.

Az eset után sokan ünnepelték Bilest és egyetértettek a döntésével. Az amerikai férfi csapattal harmadik olimpiáján szereplő Sam Mikulak nagy elismeréssel beszélt róla: „Volt néhány beszélgetésünk. Úgy tűnik, azt csinálja, ami a legjobb neki. Félelmetes látni, hogy szembeszállt a társadalom nyomásával és megtette a legjobbat magának. Nagyon büszke vagyok rá, amiért előtérbe helyezte a mentális egészséget, és remélem, mindenki tudja és megérti, hogy nem csak sportolók vagyunk, hanem emberek. Úgy tűnik, jó kedvű. Nagyon elégedett a döntésével. Nehéz azzal szembenézni, hogy olvasod az elvárásokat a közösségi médiában, az olyanokat, mint, hogy »Oh, én ezt nagyon várom. Ezt elvárom ettől az embertől. Simone éremgyáros lesz«.”