„Fogalmam sincs, mi történt. Úgy éreztem, mintha ő lett volna a háromszoros olimpiai bajnok, én meg egy nyeretlen kétéves újonc” – nyilatkozott Szilágyi Áron, miután kikapott a párizsi olimpia egyéni kardversenyének első fordulójában a kanadai Fares Arfától. A párbajtőr egyéniben induló, világ- és Európa-bajnok Koch Máté is az első körben búcsúzott, ő azt mondta, nagyon görcsösen vívott, és elismerte, hogy az ellenfele jobban felkészült az olimpiára, mint ő. „Nincs mit szépíteni: nagyon rosszul vívtam, ez nagy blama volt. Saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy az olimpia egy más kávéház, egyáltalán nem olyan, mint a többi világverseny” – fogalmazott a Vasas párbajtőrözője.

Lénárt Ágota szerint számos mentális technikával javíthatják a sportolók a teljesítményüket, illetve készülhetnek fel a váratlan helyzetekre. A sportpszichológus az InfoRádióban elmondta: a mentális felkészülésben általában egy év közös munka elegendő szokott lenni ahhoz, hogy az adott versenyző elsajátítsa és megfelelően tudja alkalmazni az alapokat. Kiemelte, hogy mindenki nagy erőkkel készül a legfontosabb sporteseményre, az olimpiára, és ezért természetes dolog, hogy egy-egy ellenfél valamilyen váratlan dologgal rukkol elő, illetve szervezési nehézségek is bármikor előfordulhatnak. Ilyen kellemetlenség vagy zavaró tényező lehet például, hogy a busz csak késéssel érkezik meg a helyszínre, így pedig kevesebb idő jut a bemelegítésre és a ráhangolódásra.

A szakember szerint ezek olyan faktorok, amelyeket bele kell kalkulálni a felkészülésbe. Nagy segítséget jelentenek az alapvető sportpszichológiai módszerek, amelyek révén jobb teljesítményre lehet képes a sportoló éles, nem várt szituációkban is. Mint fogalmazott, a legfontosabb, hogy az érintett

képes legyen szabályozni a saját pszichés állapotát.

Ennek érdekében úgynevezett pszichoregulációs módszereket tanítanak meg a sportolóknak. Ilyen tevékenység például a relaxáció vagy az autogén tréning, amely belső koncentrációval végrehajtott gyakorlat a testi és lelki ellazultság eléréséért. Lénárt Ágota ugyancsak fontosnak tartja a mentáltréninget, ami nem más, mint a mozgássorok fejben, gondolatban való lejátszása. Ha ez jól működik, az idegrendszer automatikusan választ tud adni bizonyos helyzetekre, és így elkerülhető az időbeli csúszás, az egyensúlyból való kibillenés.

Minden ember hibázik, ezt egy sportolónak is be kell tudnia kalkulálni a versenyzésébe, illetve törekednie kell arra, hogy valahogy kijavítsa, ellensúlyozza a botlást, mulasztást. Ezt sokszor nagyon rövid időn belül kell megtenni, így egyáltalán nem mindegy, milyen a sportoló reakciója.

„A leblokkolás sok esetben korábbi versenyeken elkövetett hibák utóhatása,

és olykor rácsodálkozik egy-egy sportoló, hogy korábban nem volt semmi baja, gondja az ilyen szituációkban. A hibák ugyanazon a hőfokon jönnek elő, ahol születtek, éppen ezért az idegrendszer számára nagyon fontos, hogy az agyunk – mivel képekben gondolkodunk – ezeket a képeket lecserélje. Ha ez megtörténik, nem akad el a sportoló, hanem tovább tud lépni” – magyarázta a szakember.

A sportpszichológus megjegyezte: a megfelelő fókuszáltság is nagyon lényeges. Vannak olyan versenyzők, akiket felspannol a közönség, ezért az ő esetükben érdemes olyan technikákat alkalmazni a mentális felkészülés során, ami a stadion vagy a csarnok hangorkánját adja vissza vagy teremti meg annak az érzetét. Másokat viszont éppenhogy zavar ez a körülmény, és azt szeretik, ha minél csendesebb a környezetük, mert csak akkor tudnak koncentrálni. Sokan sokféleképpen reagálnak a külső, befolyásoló tényezőkre, ettől függetlenül a szakember szerint a sportolónak mindig magára, a csapattársára, az ellenfelére, a pályára és a feladatára kell fókuszálnia. „Le kell szűkíteni a figyelmi zónát arra a körre, amiben mozogni kell, a különböző technikákat pedig lehet váltogatni akár naponta is” – tette hozzá Lénárt Ágota.

Kiemelte a döntéshozással kapcsolatos technikákat, ugyanis nem mindegy, hogy „ki hogyan programozza az agyát, mennyire van ereje még tovább küzdeni a nehéz helyzetekben is”. A szakember hangsúlyozta:

az olimpia egy teljesen más világverseny, ennek megfelelően a sportolók is más állapotba kerülnek.

Előfordul, hogy akár visszafogottabb teljesítménnyel is jó helyezést lehet elérni, amivel a sportolók saját magukat is meglephetik.

Mi történhetett Szilágyi Áronnal?

Lénárt Ágota szerint rendkívül sokféle oka lehetett annak, hogy Szilágyi Áron nem tudta elkapni a fonalat, és már az első asszóját elbukta a párizsi olimpián. Mint mondta, az adott helyzet részletes elemzése nélkül nehéz választ adni arra, hogy mi történhetett. A háromszoros olimpiai bajnok kardvívó esetétől függetlenül úgy fogalmazott, van jó néhány olyan nehéz helyzet, amire létezik recept, egy-egy ilyen szituáció megoldható fejben a felkészülés során.

Mindig az a kulcskérdés, hogy mi az a körülmény, ami akadályozza a sportolót abban, hogy megfelelő állapotba tudja hozni magát.

A sportpszichológus hozzátette: a tapasztaltabb versenyzőknek általában nem szokott gondot okozni, hogy megtalálják az optimális állapotot és formát, de őket is kibillentheti az egyensúlyukból valamilyen környezeti tényező. Ilyen lehet az ellenfél meglepő, nem várt húzása, a begyakorolt mozgásformák rossz kivitelezése vagy hatástalansága, a kialvatlanság, a nem megfelelő táplálkozás. Az ilyen helyzetekre gyorsan kell tudni reagálni, a szakember szerint mindig kell lennie B- vagy C-tervének is a sportolóknak, mert „az időkiesés akár nagyon komoly veszteséget is eredményezhet”.

Sok más egyéb sportág mellett a vívásban, a cselgáncsban vagy a birkózásban egyetlen rossz asszó, mérkőzés is végzetes lehet, nincs lehetőség a javításra. Ilyen esetben a legnehezebb feldolgozni egy kudarcot vagy rossz szereplést. Ha viszont még megadatik egy következő meccs egy nagyobb betli után, akkor mindenképpen szükség van „mentális hibajavításra”. Lénárt Ágota elmondta:

amit a sportoló elront, azt fejben, gondolatban újra le kell játszania,

vizualizálnia kell, hogy „megkapjon az agya egy új kópiát, és ennek tudatában, valamint a felismerés révén a korábban elrontott mozgássor már nem jelent nyomást, szorongást vagy feszültséget számára”.

Egy-egy kudarc után is érdemes fejben előre lejátszani, hogy mi történhet a következő versenyen vagy meccsen. A szakember közölte: fizikailag és mentálisan is készülni kell ezekre a helyzetekre, szimulálni kell azokat, és ha ez jól megy, akkor élesben könnyebben sikerülhet a váltás, úgy mint amikor „egy programozó táblán megnyomunk egy gombot, és máris programváltás történik”.