„Az még hagyján, hogy a MÚSZ jelenlegi vezetése egyáltalán nem volt hivatalban, de válogatott magyar úszót pozitív eredmény miatt még soha nem tiltottak el a sportág történetében, azaz teljesen érthetetlen, mivégre kell ezekkel a történetekkel előhozakodni” - olvasható a nyilatkozatban, amelyet a Magyar Úszószövetség adott közre.

A kapitány hozzátette: „Kiss László ügyét sajnálatosnak tartom, a lemondásával azonban a sportág szempontjából ez a fejezet alighanem lezártnak tekinthető. Mégis, ennek ürügyén újabb és újabb eseteket kreálnak, a szövetséget csak szóban támogató KÉSZ Zrt. ámokfutása az egyik legkirívóbb példa, még mindig arról beszélnek, hogy otthagyják a MÚSZ-t, holott egy fillért sem fizettek a szerződésben foglaltak szerint – a jogerős bírói ítélet miatt végül persze eleget tettek a kötelezettségüknek, és a több tízmilliós utalást egy nappal azután teljesítették, hogy közölték, nem támogatják tovább a sportágat.”

Hargitay András érthetetlennek tartja a média viszonyulását is: „A legnagyobb szeretet hangján szóltam Hosszú Katinkáról az m4 Sporthétfő című adásában, elmondtam, kívánom neki, hogy ha külön utakon járva is, de eredményesen készüljön fel az olimpiára, és érje el azt, amit mindannyian szívből kívánunk neki – ebből a szempontból másodlagos, hogy beszélünk-e vagy sem. Ehhez képest mindenütt azok a címek harsogtak, hogy Hargitay András nem beszél Hosszú Katinkával. Őszintén kérdezem: mivel érdemelte ki mindezt a magyar úszósport? Az eredményeivel? A medencében ennél jobban aligha tudnánk teljesíteni, folyamatosan a legjobbak között vagyunk világbajnokságokon, Európa-bajnokságokon. Netán lehetne ennél többet tenni sportdiplomáciában? Öt Európa-bajnokság van mögöttünk, az idén junior Eb-t rendezünk, a sportág készül minden idők legnagyobb kihívására, a jövő évi budapesti FINA-világbajnokságra, két évvel később junior vb esedékes, az elnök – aki főszerepet játszott abban, hogy többek között az öt korábbi Eb-t, illetve a világbajnokságokat hazahoztuk Magyarországra – januárban megkapta a FINA legmagasabb kitüntetését, mint aki a legtöbbet tette a világ úszósportjáért. Új uszodák épülnek, a MOB sportági rangsorában folyamatosan az első két hely egyike a miénk, sikeres programok zajlanak, az anyagi háttér végképp alkalmassá tesz bennünket arra, hogy felvegyük a verseny az igazi szuperhatalmakkal – valóban azt várják a sportágért élő-haló emberektől, hogy hónapokkal a létező legfontosabb esemény, az olimpia előtt minden egyes nap a régmúltból előbányászott dolgokkal foglalkozzunk?”

Az úszósport történetének első magyar világbajnoka szerint végre magára az úszásra kellene koncentrálnia mindenkinek. „Azoknak is, akik úgy érzik, a sportágban nem kapnak teret, viszont évek óta kampányt folytatnak és naponta próbálják szítani a tüzet, ellentmondásokat próbálnak keresni a vezetői nyilatkozatokban. Gyárfás Tamás, akinek véleményem szerint vezetői kötelessége volt a lehetőségei szintjén a végletekig kiállni Kiss László mögött, elnézést kért, hogy ha bárkinek is akaratlanul megsértette az ekölcsi érzékét akaratlanul. Nem tagadta, hogy mint a magyar sportban vagy azon kívül is oly sokan, tudott arról, hogy Kiss Lászlónak több mint fél évszázada volt egy ügye, de ugyanúgy mint én, vagy más, annak részleteit nem ismerte. Szeretnénk végre dolgozni, az olimpia évében egy sportágnak nyugalomra van elsősorban szüksége, hiszen minden egyes nap, ami felszított, oktondi kampányok jegyében telik, duplán-triplán üt vissza később, amikor századmásodpercek döntenek a medencében. Közös érdekünk, hogy a tavaly öt évre bizalmat kapott elnök, akit 122-1-es szavazati aránnyal választottak meg, a sportág menedzselését továbbra is a megszokott, magas színvonalon végezze az elnökséggel összhangban, és magam is a válogatottra szeretnék összpontosítani – azt hiszem, hogy ez mindannyiunk közös érdeke. Megköszönjük, ha ebben végre mind többen és többen támogatnak bennünket.”