- Nem gondolom, hogy boldogok a tegnapi eredménnyel, mert nyilván mindenki egy mérkőzésen győzni akar és továbbjutni. Küzdött is mindkét csapat. Elsősorban hátul lehetett látni, hogy a belgák az amerikaiakat odaragasztották a kapujukhoz, ám abban a pillanatban, hogy gáz volt, kiderült, hogy az amerikaiak tudnak támadni is. Gyakran nem igazságos a sport, de tegnap az volt, mert az a két csapat jutott tovább, amelyik az elejétől tovább akart jutni. Arról a kettőről, amelyik tizenegyesekre várt, utólag kiderült, hogy tudnak támadni is, csak ezt kicsit későn mutatták meg.

- Minek tudható az be, hogy több mérkőzés is hosszabbításban, vagy büntetőkkel dől el? Nem mernek az elején kockáztatni?

- Megváltozott mostanra a csapatok játékfelfogása. Csoportmeccseken zseniális meccseket láthattunk, kivont karddal támadtak a csapatok, nagyon szórakoztató volt. Itt már nagy a tét. Ha úgy vesszük, hogy egy mérkőzésen a csapatok továbbjutási esélye 60:40 százalék, akkor akinek a negyven százaléka van, megpróbál foggal-körömmel küzdve védekezni és eljutni egy esetleges talált gólig vagy ad abszurdum a tizenegyesig. Hiszen ha már kiesnek, jobb azt mondani, hogy balszerencsével, tizenegyesekkel történt. Ebből jön ez a sok hosszabbítás. De legalább azért most kevesebb volt a tizenegyes rúgás a hosszabbításokhoz képest.

- De a sportnak, különösen a futballnak szórakoztatónak is kell lennie. Jönnek majd a szabálymódosítások, hogy a taktikai gondolkodást háttérbe szorítsák?

- Jó lenne, ha erre a FIFA ki tudna találni valamit, mert hosszabb távon ez nem lesz eladható. Másfelől ugyanakkor tudni kell, hogy a szövetségi kapitányok döntenek a játékfelfogásról. Lehetett már hallani, milyen horribilis fizetésekről van szó - nyilván mindenki szeretné hozni az eredményt, mert az eredmény az, ami egy kapitányt a kispadon tart.