Jakabházy László az egyébként is példásan jó közösségi szellemű magyar válogatott lelki erejét a Mocsai Lajos által felkészített Veszprém kézilabdázóiéhoz hasonlította. Párhuzamot vont a két sportcsapat között, mindkettőt egy tragédia kovácsolt még szorosabb kötelékű baráti társasággá. Ahogy a veszprémieket a Cozma-gyilkosság, a hokisokat ifjabb Ocskay Gábor tragikus halála kovácsolt eggyé.

Kitért az Ocskay család szerepére: igazi jéghokis família az övék. Elmesélte, hogy "Kiscsicsó" édesapját, az Alba Volán mai első emberét, idősebb Ocskay Gábort még az ő édesapja, Ocskay Rudolf vitte le a hatvanas évek első felében a KSI akkoriban alakult szakosztályába. Ocskay Gábor aztán a Volánban játszotta pályafutása nagy részét, majd lett a sportág jelenének egyik legmeghatározóbb alakja, aki az utóbbi évtized első számú magyar csapatává emelte az Alba Volánt. Erre a klubra épül a válogatott, s ez a klub sokat profitál abból, hogy immár két évet játszott az EBEL-ligában, az osztrák bajnokságban.

A fiát, a tavasz elején tragikus hirtelenséggel szívbetegségben elhunyt ifjabb Ocskay Gábort okkal tartották Palkovics Krisztiánnal együtt a válogatott vezéregyéniségének, érte is játszik a magyar válogatott a világbajnokságon. Nem csak a magyarok, de a külföldiek is tisztelegnek az emléke előtt, a zürichi csarnokban a társai egy hatalmas képét akasztották ki. Miután a nemzetközi szövetség nem engedélyezte, hogy a magyarok a mezükön viseljék Ocskay Gábor egykori mezszámát, a sisakjukra festették.

Óriási eredmény a szlovákok elleni 3-4, de Jakabházy László szerint, noha csodálatos lett volna a pontszerzés a 2002-es világbajnok ellen, a magyarok teljesítményének értékelését nem befolyásolja a 13 másodperccel a vége előtt kapott gól. Kiemelte, hogy még mindig magyaros pesszimizmussal követjük a csapat eredményeit, pedig a korábbi eredmények, a sztárcsapatok ellen elért remek eredmények, noha azok nem tétmérkőzésen születtek, megmutatták, hogy senki sem becsülheti le Pat Cortina válogatottját.

Jakabházy tanár úr beismerte, a gyors szlovák gól után maga is tartott attól, hogy a válogatott beleszalad egy súlyos vereségbe, de annál nagyobb örömmel látta, hogy Pat Cortina vezérletével a játékosok úrrá lettek a nehézségeken, s egyenlíteni tudtak. 1-3-nál a legjobbkor ért véget a második harmad, de a harmadik aztán csodát hozott, Peterdi Imre és Sille Tamás góljával ki tudott egyenlíteni a válogatott. Utána jött a szlovákok döntő gólja, amelyet úgy ünnepeltek, mintha a kanadaiakat verték volna meg, bizonyítva, hihetetlenül megszenvedtek a magyarok ellen.

A magyar csapatból többen is fantasztikus, már-már emberfeletti teljesítményt nyújtottak, de közülük is kiemelkedett Szuper Levente, akinek a produkciójára a családnevéből alakított jelző most még szerény minősítés is. A magyar válogatott korábban az NHL "előszobájába" is eljutott kapusa 49 lövést hárított, elképesztő bravúrok sorozatát mutatta be. Pedig nem kapott elégséges védelmet a bíróktól: a szlovák támadók sorozatosan döfködték a botjukkal.

Szuper olyan közeli lövéseket is kivédett, amiket a fizika törvényei alapján szinte képtelenség: rendkívüli az anticipációs képessége, előre tudja, hova fog érkezni egy közeli, több mint száz kilométeres óránkénti sebességgel érkező korong. Szuper egyike azoknak a magyar játékosoknak, akik biztosan megállnák a helyüket a legerősebb bajnokságokban, így az NHL-ben is.

Jakabházy tanár úr számokkal is igazolta, hogy erőnlétben a magyar csapat felvette a versenyt a szlovákokkal, sőt semmivel sem volt gyengébb a hét világbajnokkal felálló ellenfélnél. Technikailag sem volt nagy különbség. A szlovákok egyedül a gyorsaságot tekintve bizonyultak jobbnak, ennek oka a körülményekben is keresendő: játékosaik lényegesen jobb minőségű jegeken tanulhattak meg korcsolyázni.Megjegyezte, hogy hihetetlen energiákat voltak képesek mozgósítani a játékosok, akik 220-230-as pulzussal ülnek le a cserepadra. Olyan terhelésnek vannak kitéve a mérkőzések alatt, hogy 19-20 másodpercenként cseréltek. Talán egyszeri alkalom volt, hogy egy sor 49 másodpercet egyvégtében a jégen töltött.

Apropó, körülmények: ha csak azokat néznénk, a magyar válogatottnak esélye sem lenne a bennmaradásra. Messze nálunk a legkevesebb az igazolt felnőtt játékosok és a fedett pályák száma is. Ám a legutóbbi ötven év gyümölcseként a magyar válogatott az elmúlt időszakban óriásit lépett előre, s reménye van arra is, hogy megvesse a lábát a világ legerősebb csapatai között.

Jakabházy László szerint körülbelül a hatvanas évek elején lett igazi sportág nálunk a jégkorong, addig csak szezonális hobbisportnak számított. A hivatalos sportvezetés, felismerve, hogy a nagy Szovjetunióban és a baráti Csehszlovákiában és Lengyelországban is magas szinten űzik, támogatni kezdte. Magyarországra hozta az egyik legjobb cseh edzőt, aki egész éves felkészülést vezényelt a legjobb játékosoknak. A kor válogatottjai először kezdtek a hoki mellett más kiegészítő sportágakkal is foglalkozni. Ennek a korszaknak a legnagyobb sikere az innsbrucki olimpián való részvétel volt, amely előtt a magyar válogatott legyőzte több, korábban nála jóval erősebbnek számító vetélytársát. A szovjetek elleni 1-19 meg csak megerősítette: a világ valaha volt legerősebb válogatottja elleni mérkőzés lehetőségét teremtette meg a csapat a maga erejéből.

Felidézte aztán a hatvanas-hetvenes évek küzdelmeit, köztük a legendás Ferencváros-Újpest rangadókat, majd a vidéki klubok felfutását. A jelenhez érve megjegyezte, szerinte a fenti alapok mellett négy pillérre építkezhetett a mai válogatott. A szövetség példás munkájára, amely már Sárközi Tamás elnöklése alatt változást hozott a hazai hoki világában, s amely aztán Studniczky Ferenc regnálás alatt is kiválóan működik. Emellett fontos a játékosok tehetsége, a mostani kiemelkedően tehetséges generáció. Nem lehet elfeledkezni arról sem, hogy javultak a feltételek, több lett a pálya. S nem hagyható szó nélkül a szövetségi kapitány, Pat Cortina munkája sem.

,,Cortina imádja a csapatot, s a játékosok imádják őt" - mondta Jakabházy tanár úr, aki nevetve hozzátette, ő aztán tudja, ez nem mindennapos egy edző és egy csapat kapcsolatában. - Cortina tökéletes választás volt, sokkal jobb, mint bárki, a korábban Magyarországon dolgozó edzők között. Senki sem tud belekötni a munkájába, mert amiket húz, azok mindig bejönnek!

Szó került a pénzről is: kiderült, hogy még mindig nem lehet annyit keresni a jégkorongból Magyarországon, hogy a játékosok a pályafutásuk utáni időszakra is biztos egzisztenciát teremtsenek maguknak. Messze elmarad a javadalmazásuk akár az egyébként méltán jól dotált vízilabdázókétól, de még néhány labdarúgó-klub középszerű futballistáéitól is.

A magyar válogatott ma este Kanada ellen vívja a következő mérkőzését. Nyilvánvalóan nem esélyes, de a szlovákok ellen már megmutatta, senkinek nem adja olcsón a bőrét. A realitás azonban nem ígér pontszerzést. Máris valószínűsíthető azonban, hogy a fehéroroszokkal óriási meccset vívhat majd Pat Cortina csapata. A válogatott, ha tartani tudja formáját, ha bírja erővel a folytatást, a jövő hét második felében kiharcolhatja a bennmaradást, ehhez valószínűleg olyan erős válogatottak ellen kell majd sikerrel felvenni a harcot, mint a francia, az osztrák és a dán.