Nemrégiben a Times a német futball elemzésekor az ottani futball (nem könnyen észrevehető) válságáról írva azt állapította meg: a német gazdaság eredményeként túl jól él az ottani munkásosztály.

Ellentétben Angliával, ahol Margaret Thatcher és a szakszervezetek folyamatos csatározása ellenére nagy a különbség a különböző társadalmi osztályok között. Ebből (is) következően a Vaslady miniszterelnöksége óta felnőtt generáció proligyerekei közül többen is kitörési lehetőséget találtak a futballban. Nem véletlen, hogy a mai angol válogatott sztárjai közül John Terry, Rio Ferdinand, Steven Gerrard vagy éppen Wayne Rooney ebből a közegből érkezve emelkedett a csúcsra.

Idősebb Wayne Rooney - egykori bokszoló - különféle építkezéseken vállalt alkalmi munkákat. A felesége, Jeanette iskolában dolgozott szakácsnőként. Három fiúk született, Wayne, majd Graham és John. A család a város keleti részén lévő Croxteth-ben lakott, ami megosztott volt a szurkolókat tekintve.

Az egyik fele a "vörösöknek", a másik pedig az Evertonnak drukkolt. Rooneyék lakhelyét egyébként "nagy fehér háznak" hívták a környéken, függetlenül attól, hogy éppen akkora volt, mint a többi.

A család egyébként egy háromszobás "tanácsi" lakást bérelt, ma már nem lakik benne senki. Nem vetette fel őket a pénz. Az idősebb Wayne-nek ugyan volt egy rozzant autója - Angliában azért ez nem nagyon meglepő -, de a nagyobbik fiának, például, nem telt biciklire.

Az ifjabbik Wayne, aki egy ideig éppen úgy bokszoló szeretett volna lenni, mint az apja, a De La Salle Comprehensive-be járt suliba, az iskolai csapatban ő volt az egyik legjobb. Futballban. Mert dacosságát, keménységét, féktelen győzelmi vágyát a zöld gyepen is kamatoztatta.

A család egyik barátja, Bob Pendleton fedezte fel, aki egyben a Kékek, azaz az Everton játékos-megfigyelője is volt. Õ ajánlotta be Wayne-t a klubhoz, miután látta az akkor kilencéves kissrácot az iskolai csapatban, valamint a Copplehouse Pub alakulatában, a szép nevű Walton and Kirkdale Junior Football League-ben.

Utolsó szezonjában 99 gólt szerzett a Copplehouse-ban... Nyert egyébként egy trófeát is a kis klubbal, ami azért érdemes említést, mert 2006 februárjáig az volt az egyetlen megnyert kupája.Az Evertonban hihetetlenül gyorsan emelkedett a csillaga. Tizenöt évesen már a 19 évesek között futballozott, sőt az akkori menedzser, Walter Smith be is írta a meccskönyvbe az Arsenal elleni meccsre. Az FA azonban megvétózta az emiatt mélységesen csalódott kamasz játékát. Sir Alex Ferguson már akkor felfigyelt rá: a Manchester United nevében 5 millió fontot ajánlott érte. A "Kékek" vezérkara akkor még nemet mondott.

Jól tette. Gyorsan emelkedett a kamasz zseni árfolyama. "Bemutatkoztam az Everton első csapatában - akkor még nem is voltam profi játékos - majd lőttem egy emlékezetes gólt David Seamannek, ami egycsapásnyira híressé tett. Hamarosan bekerültem a válogatottba, aztán 2003 szeptemberében a macedónok ellen már gólt is lőttem" - mesélte később, tőmondatokba tömörítve történetét, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Lefordíthatjuk ezt a rekordok nyelvére is: noha a korosztályos tornákon már felvillantotta tehetségét - az U17-Eb bronzmeccsén például mesterhármast lőtt a spanyoloknak -, mégis igazából egyetlen gólnak köszönhette villámkarrierjét.

2002. október 19-én, öt nappal 17. születésnapja előtt a 80. percben csereként állt be az Arsenal ellen és a meccs utolsó percében 1-1-es állásnál bombagólt ragasztott David Seaman kapujának jobb felső sarkába!

Történetesen az a gól az Arsenal 30 meccses tétmérkőzésen és 22 meccses bajnokin keresztül tartó veretlenségi sorozatának vetett véget. Góljával a Premiership legfiatalabb gólszerzője lett 16 évesen és 360 naposan. (Egyébként ezt a csúcsot egyébként kétszer is megjavították. Először a leedsi James Miller, 2003. december 26-án, 16 évesen és 357 naposan, majd az ugyancsak az Everton mezét viselő James Vaughan, aki 2005. április 10-én, 16 évesen és 271 naposan mindmáig élő csúcsot állított fel.)

Később ő lett az angol válogatott történetének legfiatalabb játékosa (ezt a csúcsot Theo Walcott döntötte meg, 2006 májusában, a magyarok elleni mérkőzésen), majd legfiatalabb gólszerzője lett.

Tizennyolc évesen, sztárként ment a portugáliai Európa-bajnokságra - s még nagyobb sztárként, az angolok válogatott ottani legjobb játékosaként zárta a tornát. Nem akadt háromoroszlános mezbe bújt ember, aki a portugálok elleni vereség fő okaként ne Wayne korai sérülését emlegette volna.

A torna után már nem sokáig tudta megtartani az Everton: Wayne 2004. augusztus 31-én 27 millió fontért a Man United játékosa lett. Élete új szakaszba jutott. Mielőtt az Evertonnál aláírta volna profi szerződését, heti 100 fontot kapott a klubtól, s továbbra is a tanácstól bérelt lakásban lakott a családjával. Nem egészen két évvel később a Manchester United heti 50 ezer fontot fizetett neki, egy év alatt sokkal több pénzt keresett, mint az apja egész életében.

A Manchester Unitedben játszott legjobb mérkőzésének rögtön az elsőt tartja: 2004. szeptember 28-án a mesterhármasával nyerte meg a gárda az Old Traffordon a Fenerbahçe elleni BL-mérkőzést.

Amikor átszerződött a Man Unitedhez, természetesen új lakást is nézett magának. Amikor Cheshire egyik előkelő részén háznézőbe indult, az autóval egy pub előtt hajtott el. Úgy látta, a "kocsma" neve Admiral Rooney, azaz Rooney tengernagy - azt gondolta, ez nagyon jó ómen arra, hogy a környéken telepedjen le.

Később kiderült, hogy a Rooney valójában Rodney - de ez mit sem zavarta. (Ha gonoszkodni akarnánk, tévedését összefüggésbe hoznánk, hogy egyetlen tárgyból sincs meg az érettségi vizsgának tekinthető GCSE-je.) Vett Prestburyben egy nagy házat, aminek az értéke körülbelül 4,25 millió font. Több mint másfél milliárd forint.

2006 novemberében - éppen a Chelsea elleni mérkőzés előtt - a Manchester United megduplázta játékosa fizetését. Wayne 2012-ig kötelezte el magát a Unitedhez, heti 115 ezer fontot kap majd, hat éven keresztül.

Ráadásul a még mindig csak 21 éves csatár évi hatmillió fontot a reklámszerződéseiből is keres - kontraktus fűzi olyan cégekhez, mint a Nike, az Asda, a Coca-Cola és az EA Sports. S ha valaki még ezt sem tartaná elégségesnek Rooney és a gyermekkori barátnőjéből immár menyasszonyává előlépett Coleen McLoughlin számára: évi négymillió fontot a hölgy is keres különböző reklámszerződésekből.

2006 őszén mindössze négy klubmérkőzésen talált a kapuba - igaz, így is nyolc gólig jutott. Úgy festett, sokkal jobban megviselték a világbajnoki negyeddöntőben történt botrányos események, mint klubtársát, Cristiano Ronaldót.

Februárban viszont már ő volt a Premier League legeredményesebb angol csatára. Kevesebb sárga lapot is kapott, mint korábban. Végül megtört a jég a Bajnokok Ligájában is: a Roma ellen két és féléves gólcsend után talált a kapuba. Sorozatban három találkozón is gólt szerzett a nemzetközi porondon.

A legjobb hónapja az április volt: nyolc mérkőzésen nyolc gólt szerzett. Végül holtversenyben ő lett a Manchester United legeredményesebb gólvadásza a 2006-2007-es szezonban, minden sorozatot figyelembe véve. Huszonhárom gólig jutott, akárcsak a bajnokságban nála eredményesebb Cristiano Ronaldo

Bár a 2007-2008-as idényben a bajnokságban Cristiano Ronaldo, s Carlos Tevez is megelőzte, Wayne Rooney sem zárt rossz idényt. Sorozatban harmadik manchesteri szezonjában elérte a húszgólos határt - beleértve a válogatottban szerzett gólokat is -, nagy része volt abban, hogy a Man United sorozatban másodszor is megnyerte az angol bajnoki címet.

A legjobb formában 2007 októberének elejétől kezdődő öt hétben volt, 10 mérkőzésen 10 gólt szerzett. Tavasszal, március végétől is akadt egy hárommeccses remeklése: akkor négy gólt lőtt.