Valami olyasmit éreztünk, hogy "jaj, már megint?". De a tiszteletlenség szándéka nélkül és jól megrágva a szavaimat, hiszen bármi megtörténhet, azt gondolom, hogy négy éve nehezebb csoportban voltunk, mint idén.

Szóval mi a továbbjutás titka?

Több gólt kell rúgni, mint az ellenfél...A viccet félretéve: azt gondolom, hogy a nyugalom érdekében az első két meccset meg kell nyerni. Vagy legalább az elsőt. Ez megnyugtathat minket. A másik minimális elvárás az, hogy nem szabad elveszíteni a második mérkőzést, miként az 2002-ben történt. Ráadásul nem akármilyen második meccset vesztettünk el, hanem az Anglia ellenit, ami egyedülálló összecsapás. Az angoloktól kikapni sok mindent jelent - klasszikus párosításról van szó.

Más a pszichológiai hatása?

Igen, és ezért más a helyzet idén. Lehet, hogy hasonló helyzetbe keveredünk - bár remélem, nem így lesz - de akkor sem veszítünk el egy derbit. Márpedig ennek komoly pszichológiai hatása van.

Milyen a hangulat az argentin csapaton belül?

A hangulat egyrészt kitűnő: nagyszerű képességekkel rendelkező játékosaink vannak, emberileg is kiemelkedőek. Másrészt a tavaszi két vereség (az egyik Anglia ellen) rossz szájízt okozott. Ott van a gond, hogy egy válogatott mérkőzés előtt három nap összetartás van, tehát nincs igazán idő a közös edzésekre. Pedig fontos a különböző csapatrészek összecsiszolása. Ez időigényes, de az alapanyag jó.

A csoportmérkőzések után, kitől tartanak?

Valójában ezen nem kellene előre gondolkozni, de ha már itt tartunk: ha továbbjutunk, akkor Angolával, Mexikóval vagy Portugáliával kerülhetünk szembe. Tehát elméletileg a nyolcaddöntőben nem várna ránk túl nehéz feladat. De ehhez először tovább kell jutnunk a csoportból. Csak azt követően van értelme számolgatni.