"Arról az oldaláról is szerettem volna bemutatni édesapámat, amelyikről kevesen ismerték, vagyis az emberi oldaláról" – mondta az InfoRádióban Lopes-Szabó Zsuzsa, a könyv szerzője, Szabó Gyuri bácsi lánya. Mint mondta, apja a gyógynövények nagyköveteként lett ismert, de sose vált volna azzá, ha nem lett volna olyan karizmatikus személyiség, karakter amilyen volt. Ő ezt látta az édesapjában, és az édesanyja halála óta ő volt az, aki a legjobban ismerte a füvesembert a mindennapjaiban, szokásaiban, intimitásában. Ennek szeretett volna emléket állítani.

Lopes-Szabó Zsuzsa az olvasók számára leginkább a könyv gyógynövényekkel kapcsolatos fejezeteit ajánlja, hiszen feltételezi, hogy ez jobban érdekli őket, mint például az, hogy mi a Szabó család története. Számára a legkedvesebbek a saját emlékek, az, milyen apa és nagyapa volt, milyennek ismerte meg ő. A szerző bár

szétválasztaná a két aspektust, a füvesembert és a magánembert, de úgy véli, nem nagyon lehet.

Édesapja nagyot nőtt a szemében, mikor látta, hogy milyen odaadással, hűséggel, kitartással és felelősségtudattal válaszol a kérdésekre, tartja az előadásokat, tanácsadásokat. Ez csak még többet hozzáadott a róla alkotott képhez.

Lopes-Szabó Zsuzsa úgy véli, apja emlékét erősíteni talán nem kell, de megőrizni mindenképpen. A dicsőség múlékony dolog, az emberek felejtenek, de nem szeretné, hogy édesapját elfelejtsék, mert ő nem egyszerűen "csak" a gyógynövények nagykövete volt, hanem egy igazi példakép. Például abban, hogy hatvan évesen fogott hozzá egy új tevékenységhez, ami aztán meghatározta az életét.

Mint mondta,

talán mindez bátorítást adhat az idősebb korosztály számára,

azt mutatva, nincs vége a világnak a nyugdíjas évek beköszöntével, a hatvanas-hetvenes évekkel, hanem akkor is bele lehet fogni egy új tevékenységbe, ami fiatalon tartja az embert, energiát és erőt ad. Lehet találni valamit, ami miatt érdemes reggel felkelni. Véleménye szerint ez talán a második legfontosabb dolog, amit Szabó Gyuri bácsi örökségként hagyott a világra.