Százötven éve, 1869. május 20-án született Johann Jacobs német üzletember, a "kávékirály".

Bréma környékén, Borgfeldben született egy parasztcsaládban, anyját kétévesen vesztette el. Kisebbik fiú lévén esélye sem volt arra, hogy örököljön apja után, ezért a kivándorlást fontolgatta. Végül mégis segédnek szegődött egy gyarmatáru-kereskedésbe, ahol hamar kiderült, hogy

remek orra van a kávé minősítésére és pörkölésére.

(A kávé ekkoriban luxuscikknek számított, egy jól fizetett szakmunkásnak fél kiló kávéért négy órát kellett dolgoznia.) Mihelyst kitanulta a kereskedelem fogásait, és megszerezte a cégvezetői képesítést, azonnal felmondott, és önálló vállalkozásba fogott. 1895. január 15-én a brémai Domshof utca 18-ban megnyitotta boltját, melynek cégérén a felirat nem szárnyaló képzeletre utalt, hanem a pontosságra: "Kávé-, tea-, kakaó-, csokoládé- és piskótaszaküzlet".

Az üzlet kezdetben rosszul ment, Jacobs ezen úgy segített, hogy forgalmasabb helyre költözött át. Ez a bolt azonban alig látszott az utcáról, így akkoriban forradalmi módon reklámkampányba kezdett. A hasznot visszaforgatva 1907-ben megépítette első pörkölőüzemét.

A vásárlók addig otthon a kályhán pirították kávéjukat, vagy be kellett érniük a bérpörkölők hullámzó minőségű termékeivel.

Jacobs viszont így garantálni tudta kávéinak különleges aromáját, a Jacobs védjegyet 1913. október 30-án jegyezték be a Birodalmi Szabadalmi Hivatalnál. Házhoz szállítást is vállalt: naponta négyszer, tizenegy fajta kávét kézbesítettek a kifutófiúk, mérsékeltnek mondható áron. Az első világháború alatt készleteit elkobozták, ő maga csak úgy maradt a felszínen, hogy betegek számára árult alapvető élelmezési cikkeket, például rizst és cukrot.

Az "ipart" 1920-ban kezdte újra, de még most sem gazdagodott meg: a vesztes háború és a jóvátételek terheit nyögő Németországban a behozott kávéért devizában kellett fizetnie, de a vevőktől csak értéktelen papírbankókat kapott. Az üzlet csak 1923-tól, a pénzreform után virágzott fel, amikor felélesztette a házhoz szállítást, és terjeszkedni kezdett. 1926-ban alapította a Jacobs és Társa vállalatot, gyermeke nem lévén Amerikát megjárt unokatestvérét vette be üzlettársnak.

Az 1929-ben kezdődött nagy gazdasági világválságból ismét csak a szolgáltatásokat fejlesztve lábaltak ki.

A házhozszállítást immár motoros teherautóval végezték, az amerikai reklám- és értékesítési gyakorlatból okulva luxuscsomagolásban dobták piacra a "Jacobs Bremen Qualitäts-Kaffee"-t, és bőszen hirdettek a lapokban. A kampánynak és a folyamatosan magas minőségnek köszönhetően a harmincas évek végén a Jacobs a kétezer német kávépörkölő közül a négy legnagyobb közé küzdötte fel magát.

Jacobsot a második világháború másodszor is "lenullázta". Készleteit ismét elkobozták, kényszerből át kellett térnie az árpakávéra és a teára,

cégének épületét lebombázták, hálózata romokban hevert,

munkatársi gárdája megtizedelődött. A Német Szövetségi Köztársaság létrejötte után mégis gyorsan talpra állt, üzletét 1950-ben nyitotta meg újra a brémai Obernstrasse 20. szám alatt. Az új szlogennel - "Jacobs kávé... csodálatos" - az újságok mellett a rádióban is naponta találkozott a közönség. Az immár egyszerűen Jacobs kávé forgalma sokszorosára nőtt, az alkalmazottak száma több ezerre duzzadt.

A kávébáró a német és az európai piacon vezető szerepet élvező céget hagyott utódaira, amikor 1958. február 21-én, nyolcvannyolc éves korában Brémában elhunyt. Emlékét őrzi Zürichben a Johann Jacobs Múzeum, amely a kávé történetével, kulturális, szociológiai és politikai aspektusaival foglalkozik. A Jacobs kávé forgalmazása 1993-ban kezdődött Magyarországon, rajongói szemes, őrölt formában, kapszulás és instant változatban is fogyaszthatják.