Amikor tervezni kezdtük azt a forgatókönyvet, amire felfűzzük majd a dalokat, olyan szituációkat próbáltunk találni - helyszínváltást, különféle effektusokat -, amelyekkel egy három órás koncerten végig ébren tudjuk tartani a nézők figyelmét. Ez pedig nagy kihívás; magam is csak kevés, ennyire hosszú koncerten voltam, ahol végig jól szórakoztam. Ezért olyan, akár nagyszínpadokon bevett, vagy azokat kikarikírozó elemeket igyekszünk használni, amire vevő lehet a közönség, és összehozni azokat a Kispál és a Borzra jellemző attitűddel. A magyar viszonyokra szabtak bennünket, sosem voltunk stadionrock-zenekar.
Három különböző színpadképet próbálunk megjeleníteni a Nagyszínpadon, ez különböző miliőket, kulisszákat varázsol - ennek megfelelően választottuk a dalokat is. Õs-Kispál felállásban öt-hat dalt játszunk majd, ezeket mintha klubszínpadon adnánk elő, olyan fényekkel, díszletekkel, amelyek akkor vettek körül minket, amikor az induláskor rock- és blueskocsmákban, egyetemi klubokban játszottunk sokat. Az akusztikus blokk meghittebb helyszínen zajlik majd - építünk egy konyhát, abban fogunk muzsikálni, de persze használunk effekteket, filmbejátszásokat, jeleneteket is, amelyek néha klipesítik kicsit a koncertet.
Lesznek vendégek?
Beharangoztunk ugyan egy meglepetésvendéget, ő azonban az utolsó pillanatban lemondta a fellépést. Aztán próbáltunk még találni néhányat, de az összes nyaral, vagy oda indul, így nem jön el. Ott lesz viszont a koncerten egy csomó barátunk, akivel régen is együtt dolgoztunk, együtt nőttünk fel vagy lettünk népszerűek. Így a Quimby zenekar két frontembere, Kiss Tibor és Varga Livius, Németh Juci, akivel a De szeretnék című számot vittük közösen sikerre, illetve a Csík zenekar, és néhány más vendég. Nagy meglepetésre viszont nem kell számítani - ők korábban mind felbukkantak már a koncertjeinken.
A koncertről készülő DVD mikor jelenik meg?
A zenekar minden hangfelvétele jogát megvásárolta a Universaltól, így nem kell a kiadóval alkudozni arról, hogy mit szeretnénk velük csinálni. Először is olyasmivel próbálkozunk meg, ami Magyarországon kuriózum: másfél órás mozifilmet készítünk a koncertből. Ez október körül jelenhet meg, de még folynak a tárgyalások a forgalmazóval. Nem várjuk azt, hogy megdöntjük a hazai mozirekordokat: a film egy-két hétig lesz majd műsoron, és nagyjából tízezer nézőre számítunk.
Sok szellemi energiát és pénzt fordítunk arra, hogy a koncertről minél jobb kép- és hanganyag készüljön, hiszen a Kispál és a Borz életműve viszonylag rossz minőségben van dokumentálva. Magam sosem voltam nagy gyűjtő, nem örököltem édesapám érme- és bélyeggyűjtő szenvedélyét, talán összesen száz fotóm van a zenekarról, de csak azért, mert a fotósok néha adtak egy-egy stóccal.
Ez nagy gond egy ilyen visszatekintésnél, hiszen használunk filmbejátszásokat is, nekem azonban semmilyen archív anyagom sincs a zenekarról.
A zenekar elbúcsúzik, de nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy együtt zenélnek...
Tervezünk kiadni egy, a koncert teljes anyagát magában foglaló DVD-t is, és az sem kizárt, hogy megjelentetjük az egészet audió CD formátumban. Ezen szerepelnek majd az eddig ki nem adott számok is. Az utolsó kilenc-tíz koncertet több sávra rögzítettük, és tervezzük, hogy ebből készítünk valamit, ha mást nem, legfeljebb kitesszük majd az internetre.
Eldöntöttük azt is, hogy az első két-három lemez dalait - amelyek, bár bájosan, de korszerűtlenül szólnak -, újra felvesszük, ugyanabban a hangszerelésben és felállásban, és együtt kiadjuk őket. A következő egy-két évre van tehát még tervünk a Kispál zenekarral.A nyári koncerteken mintha önfeledtebben játszottak volna, mint korábban. Megkönnyebbülés, hogy ebben a formában megszűnik a zenekar, vagy maradt önökben rossz érzés?
A rossz érzéseken néhány éve túl vagyunk. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy amikor februárban megkérdeztem a tagokat, csinálunk-e újabb lemezt, azt láttam, a zenekar már mindenkinek B pálya, csak senki nem merte azt mondani, "Gyerekek, hagyjuk abba, hiszen szívesebben foglalkozunk valami mással".
Kispál már az új zenekarával foglalkozott, Dióssy hangfelvételeket készített egy fiatal zenekarnak a stúdiójában, és én is rögzítettem néhány dalt a Kiscsillag zenekarral.
Mihez kezdenek eztán a Kispál és a Borz tagjai?
Ez a következő egy-két évben dől majd el. Most mindenki gyorsabb, frissebb tempóra kapcsolt, és ez jótékonyan hat a zenekarra is. Kispál pécsi zenészekből állít össze együttest Velőrózsák néven, de nagyon titkolózik. Mindannyian kíváncsiak vagyunk rájuk, de egyelőre nem hallottunk egy hangot sem.
Mi a Kiscsillaggal szívesen adnánk már ősszel ki az új lemezt, ez azonban meghiúsul a Kispál-életmű lezárása miatt. Kijövünk azért néhány dallal, de új album csak jövőre lesz. Emellett 2011-ben a Bandi a hegyről című, 2001-ben megjelent albumomnak tervezek folytatást, és azt is szeretném koncertszínpadokra vinni.
Dióssy D. Ákos hangmérnökként képzeli el a jövőjét, de nem akar új zenekart csinálni - a Kiscsillagnak is ő dolgozik, visszük magunkkal mindenhová. Ábel, a dobosunk komoly ambíciókkal érkezett a zenekarba, így egy pillanatig sem akartuk korlátozni: jól tud basszusgitározni, gitározni és billentyűzni is, mondhatjuk, hogy multiinstumentalista, akinek vannak saját elképzelései. Otthon, a számítógépén nagyszerű dolgokat barkácsol,így amellett, hogy marad a Kiscsillagban, a saját világát is építgeti.
Kijelentették, hogy nem fognak újra összeállni. Azért a saját zenekaraikkal játszanak majd Kispál-dalokat?
Azt sosem mondtuk, hogy nem adunk elő többé Kispál-számokat. Azokat, amelyek közel állnak hozzám, mert én írtam vagy én hangszereltem, mindenképpen szeretném, ha nem is a Kiscsillag fellépésein, de a szóló koncertjeimen használni. Ám azokat a számokat, amelyek András jellegzetes gitárjátéka nélkül nem úgy szólalnának meg, ahogy kellene nekik, nem fogom erőltetni.
Nem kizárt, hogy ha Andrásnak lesz egy lemezbemutató koncertje, és esetleg meghív, egy-két dalt eljátszom vele. Nincsenek olyan ellentétek közöttünk, amelyek ezt lehetetlenné tennék. Inkább azt szeretnénk elkerülni - és példát szolgáltatni a többi zenekar számára is-, hogy megélhetési bűnözésként újabb és újabb nosztalgiahullámokra felkapaszkodva újra eljátsszuk ezeket a dalokat, egyre rosszabbul, egyre kopottabban. Bízom abban, hogy lesz erőnk és önmagunkkal szemben olyan kontrollunk, hogy ehhez tudjuk is tartani magunkat.
Hanganyag: Oláh András