A perzsa újév, a „Noruz” idén március 20-ra esik. Az esemény neve „új nap”, amely a tavasz kezdetére utal és Iránban, valamint a perzsa diaszpórában már több mint 3000 éve ünneplik.

„Az idén azonban más a helyzet. A sorozatos izraeli és amerikai légcsapások miatt sokan félnek hazatérni a fővárosba, Teheránba” – jelentette a BBC perzsa szolgálatának tudósítója. Ghoncheh Habibiazad idézte az egyik helybeli asszonyt, aki így kesergett a brit médiának: „Bárcsak mindent kitörölhetnénk az emlékezetünkből, mintha csak egy rémálomból ébrednénk fel”.

A magát csak Minaként bemutató, ötvenes éveiben járó hölgy elmesélte: hagyományosan ez a legzsúfoltabb időszak a perzsák életében, mivel ilyenkor, az ünnepre készülve, alaposan kitakarítják az otthonaikat, jelképesen kisöpörve ezzel az életükből a balszerencsét. Új ruhákat és mindenféle finom ételeket is vásárolnak, hogy méltóképpen ünnepelhessék a perzsa újév kezdetét.

Csakhogy az országot február 28-a óta folyamatosan sújtják az izraeli és amerikai légitámadások.

A Human Rights Activits nevű szervezet szerint a bombázásoknak eddig már 3114-en estek áldozatul, köztük 1354 volt a civil. Erre válaszul Irán rakéta és dróncsapásokat zúdít elsősorban Izraelre, valamint a perzsa állammal szomszédos arab országokra.

A már idézett asszony Mina fia, a családjával együtt ugyancsak kénytelen volt elmenekülni a fővárosból. Az Amirként bemutatkozó férfi azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy a bombázások szinte a földdel teszik egyenlővé a hazáját. „Ha ez így folytatódik, nem sok minden marad Iránból. Nagyon félek, hogy ez lesz az utolsó Noruz az életünkben” – tette hozzá.

Iránban utoljára az 1980-as években, az Irakkal folytatott, nyolc évig tartó háború idején ünnepelték hasonló körülmények között az új évet. Bár a két hétig tartó ünnep idején a perzsák hagyományosan felkeresik a rokonaikat, barátaikat, az idén ez biztosan nem így lesz a legtöbb családban. „Ahogy sokan mások, mi is kénytelenek voltunk eljönni Teheránból a rettenetes bombázások miatt. Nem hinném, hogy egyelőre bárki is szeretne oda vissza menni" – magyarázta Mina asszony. Még azt is elmondta, hogy tapasztalatai szerint az idén jóval kevesebben vásárolnak be az ünnepre. Bár a piacok és az üzletek többsége nyitva tart, az emberek attól rettegnek, hogy éppen valamelyik boltban éri őket a bombázás.

Mások azonban még a viszontagságok ellenére sem akarják feladni a korábbi életüket.

A húsz év körüli, Parmis nevű ifjú hölgy például nem volt hajlandó elhagyni a fővárost. Ahhoz is ragaszkodott, hogy a korábbi évekhez hasonlóan, az idei Noruz előtt megcsináltassa a körmeit. „Ültem a szalonban – nyilatkozta – és egyszer csak hatalmas robbanás rázta meg az épületet. De még csak a szeme se rebbent senkinek”.

Egy Maryam nevű hölgy ugyancsak azt mondta a BBC-nek, hogy dacára a légicsapásoknak, néhányan igyekeznek úgy élni mint korábban. „Ilyen ünnep csak egyszer van egy évben, ezért illően kell megünnepelnünk, akármilyen is a helyzet."

Rengetegen akadnak olyanok is, akik kifejezetten támogatják az iszlám rezsim ellen folyó háborút.

„Mi a Noruz értelme? A megújulás. Márpedig, ha marad a régi iszlám köztársaság, akkor ugyanolyan keserves lesz az életünk, mint eddig. Ahogy a Noruz jön és elmúlik, úgy kellene eltűnnie az Iszlám Köztársaságnak” – hangsúlyozta a Ramtin néven bemutatkozó 30-as, teheráni férfi.

Hozzá hasonlóan eltökélten beszélt egy Kian nevet használó másik férfi is az iráni fővárosban.

„Anyám azt mondta: omoljon a fejére a ház, ha az az ára annak, hogy véget érjen a muszlim szélsőségesek uralma"

Mint mondta, ezzel ő is pontosan így van. „Inkább hulljon szét minden, csak tűnjön végre már el az iszlám rezsim.”