A csillagászok akár 100 évre előre meg tudják mondani, mikor, melyik bolygó látható szabad szemmel. Képesek elkészíteni a Naprendszer bolygóinak méretarányos modelljét, meghatározzák az egyes égitestek tömegét. Mindehhez speciális eszközökre van szükségük.

Az Uránusz létéről az 1700-as évek közepén szerzett tudomást az emberiség, a Plútót azonban csak a XX. században fedezték fel.

Az elmúlt évszázadokban a csillagászok reflektorok és refraktorok segítségével kémlelték az eget - előbbi tükröket használ a fény gyűjtésére, utóbbi lencséket. Galileinek szüksége volt a távcsövekre, hogy felfedezze gyűrűit, amelyet ő csak a bolygó füleinek nevezett, a tudóssal egy évben született Shakespeare azonban szabad szemmel is láthatta a Cassiopeia csillagkép egyik szupernóváját.

A csillagászati távcsövek négyszáz éve fejlődnek, ennek során az asztronómia, azaz a világegyetemben lévő égitestek keletkezése, fejlődése, mozgásuk törvényszerűségeinek meghatározása önálló tudománnyá vált.

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum kiállításán Galileitől az űrtávcsőig mutatja be az asztronómia történetét egy interaktív kiállítás keretében. A vendégek távcsöveket és más, csillagászati megfigyelésekre alkalmas használati tárgyakat láthatnak, amelyek között megismerhetik a magyar fejlesztésű eszközöket is.