Több mint 25 éves a Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalon Zenekar, ezért azt gondoltuk az öcsémmel, Péterrel, hogy abbahagyjuk a fellépéseket, ne jöjjenek a fiatalok azzal, hogy "ezek sem mennek már el a francba".
Több mint 50 éve zenélek hivatásosan. 1958-ban jöttem fel Budapestre egyetemre, akkor indult a zenekar közgázosokkal - én ugyan a Műegyetemre jártam, de Péter öcsém a közgázra -, és ötven éve alakítottunk együttest. Mindjárt az elején hivatásosak lettünk. Legalábbis én. Az öcsém először komolyan gondolta, hogy közgazdász lesz, de én, amikor felvettek a konzervatóriumba, abbahagytam a Műegyetemet.
1959-ben már hivatásos zenészként Gonda Jánossal zenéltem, akivel a Latabár testvéreket kísértük, akik az országot járták. Aztán a Közgáz klubjában játszottunk, a nevünk is Közgáz volt, de mindenki csak Bergendynek hívott minket, hiszen akkor már volt Illés vagy Benkó zenekar. Így lettünk mi Bergendy.
A zenekarnak mely korszakára a legbüszkébb? Melyikre emlékszik vissza a legszívesebben?
Mi játszottunk először funkyt Magyarországon, de annak idején a rockzenében is újat hoztunk, hiszen senki sem vett be akkor fúvósokat egy rock zenekarba. Aztán 1966 és 1969 között Nyugaton voltunk, ahol különböző beat klubokban játszottunk, világsztárokat ismerhettünk meg. Aztán behoztuk Magyarországra a dzsessz zenét. Máig játszunk, pedig Erdős Péter már 69-ben azt mondta nekünk, hagyjuk ezt, mert már öregek vagyunk. Pedig csak ezután jött az a korszak a 70-es években, amikor Demjén Rózsival dolgoztunk együtt.
A 60-as, 70-es években szinte mindenki, aki nagyobb népszerűségnek örvendett, dolgozott önökkel. Kovács Kati, Korda György, Katona Klári, Koncz Zsuzsa, de az ön zenekarából indult el Demjén Ferenc és Cserháti Zsuzsa is. Miben volt különleges az, amit önök külföldön megismertek és behoztak a magyar könnyűzenei életbe?
Apróságok voltak, nem tudnám részletezni. Az első felfedezettünk egyébként Zalatnay Sarolta volt, de tőlünk indult el Katona Klári, Eszményi Viktória, és Hofi Géza első rádiófelvételét is mi intéztük el. Vele voltunk a háború utáni első magyarországi fellépőként Romániában. Ha Erdélyig nem is jutottunk el, a Partiumba ellátogattunk. De 1977-ben Hobó is meghívott az első zenekarának fellépésére szaxofonozni.
Õsszel lesz 70 éves. Mit tervez ezután?
Egy kisebb zenekart. A Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalon Zenekar jelenlegi formájában nem fog tovább működni, hanem egy kisebb együttessel, hat-nyolc emberrel dolgozom majd. Már csak hobbizenészek leszünk, amit így nem tudunk eljátszani, azt nem is fogjuk.
Hanganyag: Oláh András