Az együttes jogelődje, a Magyar Állami Hangversenyzenekar 1956. október 22-én Mario Rossi vezényletével, Cziffra György közreműködésével még fellépett az Erkel Színházban, ám utána több mint két hónapos kényszerszünet következett. A forradalom alatt és után az együttes tagjai közül többen külföldre távoztak, így december közepe táján kissé foghíjasan, kisegítők bevonásával kezdődtek újra a próbák.
Az első hangversenyre csak december 31-én délelőtt kerülhetett sor, amikor is az ÁHZ Ferencsik János vezényletével Beethoven-műveket játszott a Zeneakadémián. A program-összeállítás a levert forradalom melletti nyílt kiállásnak tekinthető, ám az akkori hatalom nem vette észre - vagy nem merte észrevenni -, miről is szólt a zene.
A műsor első száma az Egmont-nyitány volt, amelyet - néhány más zeneművel együtt - a Magyar Rádió lemezről rendszeresen sugárzott a vészterhes napokban. Aztán a Hegedűverseny következett, Kovács Dénes szólójával, végül az Eroica szimfónia, melynek címe önmagáért beszél. Amikor a zenekar belekezdett a szimfónia második tételébe, a gyászindulóba, a termet zsúfolásig megtöltő közönség spontán módon, egy emberként felállt, és így hallgatta végig a terjedelmes tételt.
Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján ezt a műsort ismétli meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Kocsis Zoltán vezényletével, Kelemen Barnabás közreműködésével. Jegyeket 56 forintos, jelképes áron lehet vásárolni. A helyszínen - ahogy 56-ban sokfelé az utcán - ki lesz téve egy "becsületkassza", ahová mindenki annyi pénzt dobhat be, amennyit tud vagy akar, hozzájárulva ezzel a koncert megrendezésének költségeihez.
Nem természetes okból volt földmozgás Budapest határában - itt a magyarázat