Donald Trump szerint két-három héten belül befejeződhet az Irán elleni háború. A konfliktus egyre inkább azzal fenyeget, hogy az egekbe szökő olajárak miatt súlyos válságba zuhanhat a világgazdaság. Ezen a helyzeten próbálna segíteni a közös pakisztáni-kínai béketerv, amelynek az a lényege, hogy csak a párbeszéd és a diplomácia legyen „az egyetlen járható út a konfliktusok megoldásához”. Konkrétan pedig azt sürgeti, hogy biztosítsák a tengeri útvonalak – elsősorban persze a blokád alatt álló Hormuzi-szoros – akadálytalan használatát.

Kína belépése a békefolyamatba azért meglepő, mert Peking – mint Washington legfőbb csendes-óceáni riválisa –, egyáltalán nem számít elfogulatlannak az amerikaiak szemében. Nem úgy, mint az Egyesült Államokkal és Iránnal is jó kapcsolatokat ápoló Pakisztán. Ám Iszlámábádban hamar belátták, hogy a békéltetés túl nagy feladat, ezért a pakisztáni külügyminiszter március utolsó napján Pekingbe repült. Ishaq Dar kínai kollégájával, Vang Ji-vel össze is állított egy ötpontos béketervet.

JUST IN: Pakistan Foreign Minister Ishaq Dar reached Beijing, China. pic.twitter.com/M8cRZz3EKb

— Clash Observer (@clashobserver) March 31, 2026

„Kína részvétele ebben a békefolyamatban rendkívül fontos” – nyilatkozta a Lancsou Egyetem professzora, Csu Jung-piao a BBC-nek. Az egyik legtekintélyesebb kínai egyetem tanszékvezetője szerint „Peking erkölcsi, politikai és diplomáciai támogatást nyújt annak reményében, hogy növelheti Pakisztán súlyát a tárgyalásokon."

De miért ennyire fontos Kínának, hogy az Egyesült Államok és Irán megbékéljen egymással?

A legkézenfekvőbb válasz erre az, hogy azért, mert kell neki az iráni olaj. Ám az ázsiai nagyhatalomnak bőven van akkora tartaléka, hogy akár hónapokig is nélkülözni tudja a közel-keleti szállításokat.

Ennél nyomósabb ok, hogy az iráni háború veszélybe sodorja azt, amire Hszi Csin-ping vágyik: a stabilitást.

Kínának szüksége van a stabil világgazdaságra, mivel a gyengélkedő hazai gazdaság fellendítése nagymértékben függ az exporttól. „Ha egy energiaválság miatt a világ többi részén lelassul a gazdaság, akkor az nehéz helyzetbe hozza a kínai gyárakat és exportőröket” – mondta Matt Pottinger, a Demokrácia Védelméért Alapítvány egyik vezetője. Majd azzal folytatta: „Ezért gondolom, hogy a kínai külügyminiszter valóban őszintén beszél, amikor azt tanácsolja Iránnak, hogy meg kell találni a módját a háború befejezésének. Peking aggódik amiatt, hogy az elhúzódó konfliktus recesszióba taszíthatja a világgazdaságot.”

Az olaj magas ára az egész kínai gazdaságra és annak beszállítói hálózatára károsan hat. Nemcsak a termeléshez szükséges energia drágul meg, hanem egy sor műanyagból készülő alkatrész és műszálas ruházati alapanyag is.

Ez pedig veszteségessé teheti a termelést, vagy eladhatatlanul megdrágítja a Kínában gyártott termékeket. Márpedig ezt Peking nem engedheti meg.

Amikor Donald Trump első elnöksége idején kitört a kereskedelmi háború Washington és Peking között, a kínai vállalatok és külkereskedők azonnal új piacok után néztek. Meg is találták, méghozzá éppen az Arab-(Perzsa)-öböl körzetében. Tavaly már kétszer olyan tempóban nőtt a régióban a kínai gazdasági jelenlét, mint a világ bármely más térségében. Miközben az öböl-menti államokban bővül a leggyorsabban a kínai villanyautók eladása, az ázsiaiak már komoly beruházóként is jelen vannak. Például ők fektetik a legtöbb pénzt a tengervíz-sótalanító létesítményekbe, ami az itteni, ivóvízben szűkölködő országok számára szó szerint létfontosságú.

Gulf’s Water Lifeline on the Brink: One Strike Could Leave Millions Thirsting

Over 400 desalination plants supply nearly all freshwater hit them, and taps run dry within hours, with minimal reserves. #WashingtonEye pic.twitter.com/eADR0WSXOk

— Washington Eye (@washington_EY) April 1, 2026

A Power Construction Corporation of China (POWERCHINA) állami tulajdonú kínai óriásvállalat – mint a világ egyik vezető energetikai és infrastrukturális beruházója – jelentős érdekeltségekkel rendelkezik mind az USA-val szövetséges Szaúd-Arábiában, mind pedig a vele ellenséges Iránban. Így amikor a két öböl-menti ország viszálya már-már háborúval fenyegetett, a kínaiak gyorsan közbeléptek. 2023-ban sikerült elérniük, hogy Rijád és Teherán újból felvegye egymással a diplomáciai kapcsolatokat.

Ugyancsak a kínaiak közvetítettek egy évvel később 14 egymással acsarkodó palesztin szervezet között is. A kiegyezésnek köszönhetően jött létre a közös palesztin vezetés Ciszjordániában és Gázában. Más kérdés, hogy a tárgyalások nem megegyezéssel, hanem csupán szándéknyilatkozattal zárultak.

Ez pedig jól mutatja a kínai érdekérvényesítés korlátait.

Peking ugyanis gazdasági kapcsolatokkal és nem biztonsági garanciákkal, vagy katonai támogatással igyekszik kiterjeszteni befolyását. Emiatt állt félre a kínai vezetés tavaly, amikor Izrael és Irán között kirobbant a légi háború. Meg persze azért is, mert Peking nem szeretne belekeveredni semmilyen háborúba.

„Kína óvakodik attól, hogy belebonyolódjon egy szélesebb körű konfliktusba” – magyarázta Csu Jung-piao. „Mind a bel-, mind a külpolitikában a gazdasági fejlődés az elsődleges célja. Széles körű egyetértés van arról, hogy Kínának nem szabad meggondolatlanul háborúba keverednie.”

Peking már csak azért is szorgalmazza az Öböl-válság békés megoldását, mert a térségben nincs meg a szükséges katonai ereje ahhoz, hogy fegyverrel beavatkozzon. Az Egyesült Államoknak minden egyes öböl-menti államban vannak támaszpontjai. Kína legközelebbi bázisa viszont Kelet-Afrikában, Dzsibutiben található. De az is inkább csak egy logisztikai központ, ahonnan a kalózkodás elleni műveleteket támogatják.

Marad hát a rábeszélés a megbékélésre és viszályok tárgyalásos rendezésének szorgalmazása.

Csakhogy ezzel is van némi gond. Méghozzá az, hogy a békeszólamokat hangoztató Peking az Ukrajna elleni háborúban egyértelműen az agresszor Oroszország pártján áll. De az sem növeli a kínai vezetés hitelességét, hogy például Hongkong esetében erőszakos, elnyomó politikát folytat, vagy katonai invázióval fenyegeti a független Tajvant. A BBC szerint ugyancsak sötét árnyat vet Hszi Csin-ping látszólagos békepolitikájára az, hogy világszerte támogatja az önkényuralmi rendszereket és lábbal tiporja az országán belül az emberi jogokat.

On March 26, in Xinyi, Guangdong, authorities mobilized tens of thousands of police officers to suppress demonstrators, resulting in over 100 deaths and more than 1,000 injuries. Authorities declared a state of emergency. pic.twitter.com/BB1X1ejlUP

— Wanjun Xie (@xie_wanjun) March 27, 2026

Ezzel együtt Kína mégiscsak hatalmas gazdasági erővel rendelkezik, amelynek révén igyekszik globális befolyását is növelni. Így aligha lehet figyelmen kívül hagyni azt, ha Peking beszáll az öböl-válság megoldásába.