Egy éven belül a harmadik francia kormányfő mondott le hétfőn.

Szűcs Anita, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének docense az InfoRádióban elmondta, már a hétfői lemondás óta is bonyolódott az ügy.

"Lemondott ugyan a francia kormányfő, akinek a lemondását el is fogadta Emmanuel Macron elnök, mégis délután 5-6 óra között visszahívta, és megbízta egy akciótervvel arra, hogy megpróbálja a patthelyzetet feloldani" - mutatott rá a szakértő.

Franciaország tavaly óta szinte kormányozhatatlan, mivel háromosztatúvá vált a parlament, a francia politikai rendszer "úgy van kitalálva", hogy legyen egy többségben levő párt, ami támogatja az elnök munkáját a félelnöki rendszerben, ám most három közel egyenlő erő van a parlamentben, akik nem tudnak egymással megegyezni; "tehát ami máshol teljesen normális, koalíciós kormányzás, az Franciaországban szokatlan, azt ők nem tapasztalták, nem ismerik".

De ez csak az egyik probléma.

"Ami miatt sorban mondanak le a kormányfők, hogy

van egy költségvetés, ami nagyon erős megszorításokat tartalmaz a kiadási oldalon. Ennek a költségvetésnek az elfogadása körül zajlott mindhárom kormány esetén a vita. Egy következő kormánynak ezt kellene megoldania"

- mondta.

Amíg viszont a költségvetésről nincs megállapodás, addig nem lesz stabil kormányzás Franciaországban.

Ez márpedig nem lesz egyszerű, mert a szélsőjobb (Marine Le Pen - Nemzeti Tömörülés) és a szélsőbal (Jean-Luc Mélenchon - Engedetlen Franciaország) a szakértő szerint igen erős, a többi, parlamentbe kerülő párt nem is nagyon akar új választást, aki pedig kormányoz, nem tud kormányozni.

"Minden párt a saját tőkéjét szeretné kovácsolni abból a helyzetből, hogy nem enged a költségvetés tételeihez hozzányúlni, éppen ezért erősödik a patthelyzet ahelyett, hogy a megoldás közeledne" - fejtegette Szűcs Anita.

Ebben a helyzetben a francia elnöknek két lehetősége van:

1. kinevez egy kormányfőt, akiben, illetve akinek a támogatásában a pártok "egy ideig" megegyeznek
2. kiír egy új választást, mint tavaly.

Szűcs Anita szerint most is egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy megint új választás legyen, de ez azon is múlik, hogy a mérsékelt nagy pártok mennyire éreznek magukban erőt ahhoz, hogy a választóknak "ajánlatot téve" feloldják a helyzetet. Ennek az ajánlatnak a költségvetést kell alapvetően rendeznie.

Franciaország mérete és léptéke már az, ami befolyással van az eurózóna egészére is, a közös pénz pedig ezekben a napokban "nincs túl jó bőrben", erre reagálva azt mondta, a "piacok egyre rosszabbul tűrnek", és Franciaország hitelminősítése is folyamatosan romlik, már az Olaszországgal történő "helycsere" van napirenden; márpedig Olaszországban bár stabil a gazdaság, de hatalmas adósságot görget maga előtt, ezzel az elit pedig "nem hajlandó mit kezdeni".

A piaci szereplők pedig - mint a szakértő folytatta - a hitelminősítőktől kezdve a befektetőkön át sorban árazzák be a politikai instabilitást, mivel hiába is lenne versenyképes Franciaország vagy lennének rendben a növekedés feltételei, ezeket mind lerombolja a politikai rendetlenség.

A kulcs Emmanuel Macron kezében van, az ő pozíciója a legstabilabb, neki "nem kell lemondania" még két évig, közben viszont az a helyzet, hogy az ő programja "nem tud előre menni", miközben a kormányzásért a kormány felel.

Szűcs Anita szerint ugyanakkor az EU-t magát nem gyengíti a helyzet, mivel a francia külpolitika "gyakorlatilag független a kormánytól", az államfőhöz tartozik, a külügyminiszter csak "egy technokrata feladatokat ellátó személy". A kényszer viszont sürget: a hadiipari kiadások növelési kényszere miatt ehhez hozzá kellene igazítani a számokat, ebben más országok már előrébb járnak, "a német és olasz hadiipar már dübörög".