A nyugdíjreform Franciaországban is újra a politika homlokterébe került. Az európai társadalmak előtt álló egyik legnagyobb kihívás az idősödő népesség és a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága. A demográfiai elöregedésen azonban úgy tűnik, az egyes ösztönzők nem képesek változtatni, el kell fogadni, hogy a fejlett nyugati társadalmakban a mai családmodell az egy-kétgyermekes család – mondta Csepeli Réka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének kutatója az InfoRádióban.
„A franciák nem engednek a 48-ból, illetve ebben az esetben a 62 évből”
– fogalmazott a szakértő, aki szerint a franciáknál központi kérdéssé vált, hogy ne vigyék feljebb a nyugdíjkorhatárt. Európán belül valószínűleg a francia korhatár a legelőnyösebb. 60-ról nagy nehezen 62-re csúsztatták fel, amit egy 2023-as beiktatott törvény 64 évre vitt volna fel. Most ideiglenesen ezt a törvényt függesztették föl a következő, 2027-es köztársági elnökválasztásokig.
Kérdéses, hogy mennyire fenntartható ez a nyugdíjrendszer, Európa más országaihoz hasonlóan. Ami hasonló és közös probléma mindenhol, hogy
rendkívüli demográfiai csökkenéssel néz szembe egész Európa, valamennyi fejlettnek mondható nyugati társadalom. Egyértelmű, hogy nagyon nehéz lesz majd kitermelni az elkövetkezendő generációk nyugdíját
– mondta Csepeli Réka. A kutató szerint a legtöbb országban, így Magyarországon is különböző módszerekkel próbálkoznak, hogy valahogy meg tudjuk oldani ezt a demográfiai válságot, vagy legalább egy átmeneti időszakban anyagi támogatást adjanak, ami Kelet-Ázsiára, Japánra és Dél-Koreára is jellemző. „De azt is látjuk, hogy ez nem mindig működőképes, tehát valószínűleg el kell fogadnunk, hogy a jelenlegi családmodell nem a 3-4-5, sőt még több gyerekből álló családokat jelenti, hanem akár akarjuk, akár nem, valószínűleg két gyerek körül, vagy akár annyinál sem, megállnak. Valószínűleg az ideális családnak ezt az újfajta megközelítését semmilyen anyagi támogatással nem fogjuk tudni felülírni. Tehát nyilván ebből kell kiindulnunk, ezt kell elfogadnunk. Az kétségtelen, hogy a nyugdíjrendszert tekintve nyilvánvalóan nem lehet csak a demográfiára támaszkodni. Ez már egy kvázi lejárt lemez, bármi történjék is, innentől kezdve nagyon nehéz lesz visszapótolni a kimaradó dolgozókat, és már láthatjuk, hogy ez így nem fog működni” – fogalmazott.
Felmerül a kérdés, hogy akkor mi a megoldás, a nyugdíjasokat kellene-e minél tovább bent tartani a munkaerőpiacon.
A szakértő szerint több helyütt ez a verzió is felmerül, mondván, hogy van olyan nyugdíjas, aki szeretne is dolgozni. „Ez egyéni választáson is múlik. Nyilvánvalóan 65-70 év körül már nem feltételezhető, hogy adott esetben lelkesen megyünk vissza dolgozni, tehát ezek a kezdeményezések akár erkölcsi, morális szempontból is akadályokba ütközhetnek. Franciaországban a belpolitikai csatározások során gyakorlatilag a mérleg nyelvévé vált a nyugdíjkorhatár kérdése – mondta Csepeli Réka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének kutatója az InfoRádióban.
