Az uniós pénzügyminiszterek keddi informális videokonferenciáján a nemzeti költségvetések harmonizált tervezésének, az úgynevezett „európai szemeszternek” az idei alakulása is napirendi pont, ami a vitákban óhatatlanul felveti annak kérdését, hogy a tavaly elrendelt uniós szintű mentesség után
vajon meddig maradhat fenn a tagállami költségvetési hiányok és az államadósságok elengedése.
Korábban megkerülhetetlennek számító követelményekről van szó. EU-taggá válása után Magyarország ellen kilenc éven át, 2013-ig folyt eljárás a túlzott költségvetési hiány miatt, azaz a 3 százalék feletti hiányszám tartós fennmaradásának a jelentősége a tagsági tapasztalatok egyik első kiegészítője volt. A 3 százalék feletti büdzsédeficit tiltása, valamint a GDP 60 százalékát meghaladó és növekvő mértékű államadósság szigorú büntetése évtizedek óta az Európai Unió egy legismertebb fegyelmező eszköze volt a tagországok költségvetési viselkedésének a harmonizálásában.
Ehhez képest a Pénzügyminisztérium múlt heti közlése szerint a tavalyi magyar költségvetési hiány – EU-módszerrel számolva – 9 százalék körül lehet, az államadósság pedig valamivel meghaladta a 81 százalékot, ami azt is jelenti, hogy növekedési mértéke egy év alatt közel 16 százalékos volt.
Ám büntetéstől ezúttal mégsem kell tartania sem Magyarországnak, sem a többnyire hasonló helyzetbe került összes többi EU-tagállamnak. A koronavírus-járványra válaszul tavaly született uniós döntés értelmében ugyanis
az addigi szigorú makrogazdasági kritériumokat felfüggesztették,
és a nemzetgazdaságok működőképességének megőrzése vált elsődleges politikai prioritássá.
A tavalyi döntés értelmében mindez 2021-ben még bizonyosan így marad – ezt múlt pénteken, lisszaboni sajtóértekezletén Ursula von der Leyen bizottsági elnök újólag megerősítette –, de mivel majdnem minden ország az eredetileg engedélyezett hiányszint többszörösénél tart, a hosszabb távú tervezés érdekében fontos lenne tudni, hogy mivel kell/lehet számolni 2022-től, mikortól, és mennyi idő alatt kell majd visszaszorítani az elszabadult mutatókat.
Von der Leyen sajtóértekezletén a „mikortól” kapcsán úgy vélte, hogy „mesterséges határidők” helyett inkább a visszatérés pontos feltételeit szükséges mielőbb tisztázni. Amihez az ugyanezen sajtóértekezleten szintén részt vevő António Costa portugál miniszterelnök – úgy is, mint az EU féléves elnökségét ellátó ország kormányfője – azt tette hozzá, hogy szerinte „a tagállamok között konszenzus van” a tekintetben, hogy
a korábbi stabilitási és növekedési paktum szabályaihoz csak akkor lehet visszatérni, ha EU-átlagban a GDP növekedése újra eléri a 2019-es szintet.
Nyilatkozott az ügyben Valdis Dombrovskis bizottsági elnökhelyettes is, aki a Lusa nevű portugál hírportálnak úgy fogalmazott, hogy a könnyítések 2022-es lehetséges folytatásáról „valószínűleg tavasszal”, az európai szemeszter májusi-júniusi vitái és döntései során határoznak majd.
Szakértők szerint az lényegében biztosnak tekinthető, hogy még ha napirendre kerül is a korábbi makrogazdasági küszöbértékekhez való visszatérés, ezt nem egyik évről a másikra fogják majd megkövetelni, lévén ennyi idő alatt 4-5 százalékos hiánytöbbletet – vagy pláne még többet – a gazdagabb tagországok sem tudnak egycsapásra korrigálni. Azaz, a dolognak
várhatóan több éves fokozatos kifutása lesz,
aminek pontos időtartama és évenkénti ütemezése persze szintén heves alkudozások tárgya lesz még.
Mindez megfigyelők szerint jó eséllyel azt is jelenti, hogy az EU-országok kormányai költéseikkel és hitelfelvételeikkel idén nagy valószínűséggel még azzal a tudattal haladhatják meg a korábbi stabilitási és növekedési paktum küszöbértékeit, hogy ebben elvben még jövőre sem lesz azonnali és nagyobb volumenű változás.
Amihez egyes brüsszeli szakértők azt is hozzáteszik, hogy
nem tartják azt sem teljesen kizártnak, hogy a korábban Brüsszelben szentnek tekintett 3 százalékos és 60 százalékos plafonok az eredeti formájukban esetleg már vissza sem térnek majd.
A hiányszámok lehetséges alakulása persze a jövőben sem maradhat parttalan, de a korábban szigorúan kötött kritériumok rugalmasabb kezeléséhez adhat fontos támpontot a jelenlegi megengedés számos fontos tapasztalata.