Elnök úr, 2015 decemberében azt mondta, hogy azzal a Smerrel, amit ismer, nem lehet koalíciót kötni, majd az egyedül lehetséges stabil kormánynak nevezte a koalíciót. Hogyan jutott el a lehetetlenből az egyedül lehetségesbe? Mi vezette ide?

Ez nagyon egyszerű. Ha megnézzük azt a mondatot, abban ugye benne van, hogy azzal a Smerrel, amit ismerek, azzal nem tudjuk elképzelni. Sokszor mondtam, hogy el tudják képzelni, hogy beterjesztettünk például egy korrupcióellenes csomagot, és azt a Smer elutasította, hogy ez most meg fog változni? Hát megváltozott. Talán az egyik legkeményebb volt a négyes kormánykoalíción belül a Smer és Fico, aki nagyon keményen azt mondta, hogy bármilyen javaslatot hozunk a korrupció ellen, azt meg fogják támogatni. Tehát mondjuk úgy, hogy nem mi változtunk, hanem a Smer. Talán érzi azt, hogy az egyik oldalon csökkent a népszerűségük, elég sokat vesztettek, miközben először lesznek egy ilyen bő koalícióban, ahol jobboldal, baloldal, konzervatív párt és éppenséggel liberális párt is van. A másik oldalon viszont azt is látják, hogy egyszerűen változik Szlovákia, és nem a jó irányban. Tehát nem aszerint választanak az emberek, hogy mi jó Szlovákiának, hanem volt olyan, aki heccből azt mondta magyarként, hogy hát igenis a nacionalista, radikális Kotlebára szavazok, legalább lesz egy kis cirkusz. Tehát változik Szlovákia, rossz irányba, és ez azért mindannyiunk felelőssége.

Mi a nacionalizmus? Mi a szélsőségesség Szlovákiában?

Szlovákiában? Ugye mindig azt mondtuk, hogy ez a Szlovák Nemzeti Párt. Hát az a szlovák nemzeti párt, akivel koalícióba léptünk, az nem az. Gondoljunk bele, hogy – és akkor rátérnék talán egy kicsit a kormányprogramra – olyan kisebbségi problémamegoldásokat sikerült bevinni a kormányprogramba, amit nem sikerült sem a Radicovă, sem pedig a Dzurinda kormányok alatt. Gondoljunk bele, milyen helyzet lesz az, amikor a Szlovák Nemzeti Párt oktatásügyi minisztere fogja behozni egy-két hónapon belül azt a törvényt, amivel meg fogjuk menteni többek között a szlovákiai magyar kisiskolákat. Sőt az a Magyarics, a kulturális miniszter fogja behozni, akit a Smeren belül azért a nacionalista vonal miniszterének és képviselőjének tartottak. Ő azt nyilatkozta múlt héten az egyik szlovák napilapban, hogy három konkrét prioritása van, és az egyik közülük az úgynevezett Kisebbségi Kulturális Alap létrehozása, ami ugye önkormányzatiságot biztosítana az adott kisebbségeknek a kultúra területén. Tehát ebből a szempontból elmondhatjuk, hogy nem mi változtunk, hanem változtak azok a pártok, amelyek érzik a felelősségét annak, hogy vagy négy éven keresztül oldani fogjuk az emberek problémáit, vagy pedig Szlovákia egy nagyon rossz irányvonalat fog felvenni. És amikor rákérdezett, hogy mi a nacionalizmus, mi a radikalizmus, akkor kérem szépen, ez a Kotleba által vezetett párt, amely nagyon kemény romaellenes, amely rendszerellenes. Magát az államot sem ismeri el, mint olyant. Sőt, saját nemcsak biztonsági, hanem gyorshadtestet épít – elnézést a szóhasználatért –, amely most megtette azt, hogy ahol egy kis problémát lát, ott megjelenik. Nem oldja meg a problémát, csak a bőrnyakú kigyúrt srácai megjelennek, ilyen kidobó emberkék, és azt mondják, hogy nono, majd mi itt rendet teremtünk. Ez volt Krasznahorkaváralján, ez volt máshol is, ahol esetleg a romákkal probléma volt. Sajnos a választásokon ez a párt azért 8% fölött szerepelt, és most úgy néz ki, hogy erősödik. Ha előrehozott választások lennének vagy lettek volna, akkor a dupláját szerzi.

Ez azt jelenti, hogy senki nem engedheti meg a kormányban, hogy előrehozott választások legyenek? Ez lesz a kormány stabilitásának egyik záloga?

Igen. Ez talán az egyik legfontosabb. Egyedül talán a Szlovák Nemzeti Párt lóg ki ebből, amely azért erősödik, de addig, amíg nem lesznek az első komolyabb problémák például az adott minisztériumokon belül. Most például azzal kapcsolatban, hogy a tanárok jóval nagyobb béremelést szeretnének, mint amit be tud biztosítani a kormány. Ennek ellenére rajtuk kívül mindegyik párt úgy érzi, hogy vagy kevesebbet szerezne a választásokon, vagy pedig - például Prohászkáék esetében, az úgynevezett háló, tehát a C1 esetében - be sem jutnának a parlamentbe. A legutóbbi méréskor azt hiszem 3 százalék alatt voltak.

Amikor legutóbb mértek, a Híd-Most hogyan szerepelt?

Ugyanúgy, mint a parlamenti választásokon, tehát 6,5 százalékon. Ez, ha jól emlékszem, a múlt hétvégén volt, talán pénteken. Szombaton jelent meg ez az információ. Ugyanaz a csoport mérte ezt, amelyik a választások előtt négy nappal. Nálunk van egy törvény, amely azt mondja, hogy két héttel a választás előtt már nem szabad nyilvánosságra hozni ilyen adatokat. Ez a felmérő csoport, az AKO - az a neve, hogy „hogyan” - mérte többek között azt is, hogy Kotlebáék 8 százalék fölött lesznek. Ezek mérték azt is, hogy a keresztény demokraták be fognak jutni a parlamentbe. És ezek mértek nekünk, ha jól emlékszem, 6,4 százalékot és 6,5 százalékot értünk el.

A koalíciókötés sokkja, ami a sajtóban nagyon erősen látszott, ezek szerint a kutatásokban nem érződött?

Úgy érzem, az emberek azt látták, amit mi is mondtunk. Mi mindenhol elmondtuk, hogy a mi elképzelésünk, mondjuk úgy akár, hogy prioritásunk az, hogy igenis egy jobboldali kormányt hozzunk létre. Ez jelenti a kereszténydemokrata mozgalmat, a Hálót, és ehhez még hozzá lehet csapni akár a liberális SAS-t is. Hozzá szoktuk azt is tenni, ami talán a legfontosabb dolog, hogy amellett, hogy egy jobboldali koalíció jöjjön létre, azért a programunk megvalósuljon. Azért így van úgy - annak ellenére, hogy a média ezt nem hitte el, és elég keményen kritizálta -, az emberek többsége bízott ebben. Ha látták volna a felméréseket, akkor valószínűleg nem lett volna akkora sokk az, ami következett. Ugyanis bekövetkezett egy olyan dolog, hogy bejutott a parlamentbe a Kotleba féle radikális nacionalista párt, de bejutott a parlamentbe egy olyan párt is, akinek az elnöke valójában a maffiával összeköthető. Sőt, behozott a parlamentbe olyanokat, például hölgyeket is, akik különféle maffiavezéreknek a – nevezzük úgy – nőjei vagy feleségei voltak. Na most ezekkel a pártokkal kellett vagy lehetett volna létrehozni egy jobboldali koalíciót. Tehát beindultak a tárgyalások, kiderült, hogy például a Szlovák Nemzeti Párt nem hajlandó ezekkel együttműködni. Az embereknek sok volt az, hogy nem lehet létrehozni egy jobboldali koalíciót, sőt, valószínűleg az egyetlenegy kiút abból a helyzetből, hogy ne jöjjön létre a Smerrel az együttműködés, az előrehozott választások. Na és itt volt az, amikor nagyon keményen kritizáltak többek között engem is, meg hát a Hidat is, hogy azt mondtuk: az előrehozott választásokat nem engedjük meg. Nem azért, mert attól félnénk, hogy esetleg nem jut be a párt a parlamentbe. Bár számomra négy hónap komoly kampány után, kétéves munka után, amikor egy olyan programot tettünk le az asztalra, amire az összes szakvélemény azt mondta, az egyik legjobb program Szlovákiában, a 6,5 százalék óriási csalódás volt. De nem az volt a tét, hogy most akkor a párt megint 6,5 százalékot szerezzen az előrehozott választásokon, vagy netán nem jut be, hanem az, hogy mi fog történni azon az oldalon, amelyik jelenleg még nem identifikálható teljesen. Az emberek az elmúlt időszakban is aszerint szavaztak, hogy na, ezek még nem voltak bent a parlamentben, ezek nem is politikusok. Mondják, hogy mi nem vagyunk politikusok, mi nem lopunk, nem kell tőlünk félni. Tehát választottak ilyeneket. De most a fő tét az volt, hogy vajon eltolódik-e Szlovákia egy ilyen extrém, barna irányzatba. Tehát kell-e attól félni, ami mondjuk előfordult Németországban? És nem szeretem a hasonlatokat, de végül is azért nézzük meg, hogy Hitler is az előrehozott választásokon erősödött meg. Addig nem volt erős, míg ki nem írták az előrehozott választásokat, aztán tarolt mindent. Tehát Szlovákiában ettől félni kell. És az is tény, hogy minden párt, amelyik a menekültekkel ijesztgetett, hozzájárult Kotlebáék erősödéséhez, de leginkább azért a Smer azzal, hogy nem oldotta a munkanélküliséget. És ott, ahol nagy a munkanélküliség, ott az emberek képesek bármit elhinni, bármibe kapaszkodni. Tehát az előrehozott választások tétje az volt, hogy erősítjük annak a lehetőségét, hogy bebarnul Szlovákia vagy nem. Én ezt nem vállalom, mert van gyermekem, és remélem unokám is lesz, és ne egy ilyen országban éljen.

Ilyen körülmények között számít az még, hogy egy néppárti pártcsaládba tartozó politikai erő bemegy egy szociáldemokrata színezetű kormányba, vagy ez már nem kérdés?

Szerintem azok után nem, ami történt a szomszédos Ausztriában, hisz ott is egy ilyen kormány jött létre. Elég sokat kritizálták akkor az ÖVP-t, az osztrák néppártot, de aztán eldöntötték, illetve beletörődtek talán abba, hogy nem volt jobb megoldás. Szlovákiában is ha létrejön mégis az a nagy jobboldali kevert, azt sem tudom milyen koalíció, ahol még egyszer mondom, például a maffiás múltú Kollár is ott lett volna, akkor Szulik lett volna a kormány elnöke. Szulik, akitől jobban félnek az Európai Unióban, mint Ficotól. Mert azt mondják, hogy míg Fico Szlovákiában a választási kampány érdekében nagyon keményen hajlandó volt ráütni az asztalra akár Brüsszellel szemben is, addig kint azért kereste a megoldási lehetőségeket, még ha nem is adta fel az elveit. Szulik ugyanazt csinálja kint is, bent is: fejjel megy a falnak. Nem tudom, nézték-e, legutóbb nagyon keményen nekiment Merkel asszonynak, és elmondta, hogy hát végül is nem kell mindjárt lőnünk a menekültekre. Miért, holnap már lehet? Tehát, még egyszer: az Európai Néppártban igenis tudtuk, hogy jobban félnek Szuliktól, mint a Ficotól. Ficónak sem örülnek, sőt, nagyon óvatosan közelítenek most a kormánykoalíció felé, hogy egyáltalán mit fognak csinálni. De ha valaki megnézi ezt a programcsomagot, akkor abban olyan dolgok vannak benne, ami azért biztató. Természetesen a puding próbája az, hogy megkóstolják, és ha jó, megeszik.

Decemberben nagyon konkrét feltételként említette a korrupció csökkentését, a régiók fejlesztését, a nővérek, a tanárok, a nyugdíjasok problémáinak rendezését. Erre koalíciós szerződésben kapott ígéretet. Amit ott kapott, az a kormányprogramban benne lesz?

Sőt, a kormányprogramba be is került. Tehát a korrupcióellenes-csomag egy az egyben úgy, ahogy mi javasoltuk, bekerült, onnan nem vettek ki semmit. A régiófejlesztésnél éppen a mi javaslatunkra kerültek be intézkedések azzal kapcsolatban, hogy azok a régiók, amelyek 15-16% feletti munkanélküliséggel rendelkeznek, konkrét anyagi támogatást kapjanak új munkahelyek létrehozására. Mi ezt a Fico-kormány idején tavaly elfogadott törvényt most bővítettük. Akkor a szabályozás nem egész egy tucat járást érintett volna, most jóval többet. Ez nekünk azért fontos, mert Dél-Szlovákiában nagyon sok olyan járás van, ahol ugyan azt mutatják ki, hogy 12% meg 13%-os a munkanélküliség, de ennél jóval nagyobb. Úgyhogy ez volt az egyik dolog, amit elértünk. A másik: elmondtuk azt, hogy az elmaradott régiókban nagyon sok olyan ember van, aki már évtizedek óta nem dolgozik. Sőt, már a harmadik generáció kezd úgy felnőni, hogy azt látja: az ő apja, de talán még a nagyapja sem dolgozott rendesen, vagy nem is dolgozik. Ezért azt is beletettük a kormányprogramba, hogyan lehet megoldani ezt a problémát. És folytathatnám. Ahhoz például, hogy egy régiót fellendítsünk, szükség van arra is, hogy könnyítsünk például az ott működő kis- és középvállalkozókon. Amikor a kormány azt mondja, hogy befektetési támogatásokat osztogat – például a Jaguár jön Szlovákiába és komoly támogatást kap - akkor miért nem lehet azt mondani, hogy ha valaki munkahelyet hoz létre, akkor a kormány x összeget ad támogatásként egy munkahely létrehozására, ha valaki tíz munkahelyet hoz létre, akkor tízszer x-et kap, ha pedig háromezret, úgy mint például a Jaguár, a Landrover, akkor az háromezerszer x-et? Tehát rendet kell teremteni. Ezt is elfogadták, ez is bekerült a kormányprogramba. Természetesen azt látni kell, hogy amikor a nővérek, orvosok, tanárok fizetésemeléséről beszélünk, akkor van az ő elképzelésük, és van a kormány lehetősége. Például a tanárok elképzelése 45%, a mi elképzelésünk 30. Ez az, amit tudunk biztosítani. A költségvetés is véges, de ha azt mondjuk, hogy ehhez még hozzá lehet esetleg azt csapni, hogy a kezdő tanárok fizetését jóval nagyobb összeggel megemeljük, akkor én azt hiszem, el tudjuk érni azt, amiről beszélünk a kormányprogramban, hogy vonzóvá tudjuk tenni a tanári pályát.

Igazságügy és környezetvédelem. Ezek olyan tárcák Szlovákiában, amiben lehet sikert elérni, vagy a bukás eleve biztosított?

Az igazságügynél az egyik legfontosabb célunk az úgynevezett nyitott társadalom megteremtése, tehát az, hogy ellenőrizzük a bírákat, az ügyészeket. A bezárt rendszert valójában az előző Radicovă kormány alatt éppen az a Lucia Zsitnovszká nyitotta meg, aki a mi igazságügyi miniszterünk lett. Elérte, hogy ellenőrizni lehet a bírákat, azzal, hogy valójában meg lehet őket – elnézést – versenyeztetni. Nyilván ezt nem szó szerint kell venni, mert azért az egy teljesen más társadalom. De azzal, hogy most már mindent rá kell tenniük a honlapra, sok minden ellenőrizhető. Azt is bevettük a kormányprogramba és elfogadták - pedig senki nem akarta, csak mi -, hogy az alkotmánybírák megválasztása is egy más módszerrel történjen. Eddig ugyanis úgy volt, hogy a parlament javasolta őket, s mivel a parlamentben mindig a kormánynak vagy a kormánykoalíciónak van többsége, ezért mindig az történt, amit az akart. Tehát az ellenzék csak úgy messziről lesegethette, mi történik, mert egyszerűen mindig leszavazták. Mi most azt mondjuk, hogy ezt igenis megváltoztatjuk. Eszerint köztársasági elnök is nemcsak, hogy javasolhat, hanem meg is választja a sajátjait. A parlament is megválasztja a sajátjait, a legfelsőbb bíróság is megválasztja a sajátjait, és a köztársasági elnök kezébe teszik le az esküt. Beszélhetnénk arról is, hogy óriási kritikát vált ki az, hogy a rendőrség élén még nem történtek változások. Ugyanakkor már most lehet érezni, hogy azzal, hogy egy ilyen bő kormánykoalíció jött létre, azzal, hogy elfogadtak mindent, ami a mi korrupció elleni programunkban benne volt, valahogy kezd változni egy kicsit a rendőrök, a vizsgálótisztek, sőt talán a bírák munkamódszere is.

A környezetvédelemben mi számít eredménynek, amikor a két ország történetében eddig csak kudarcok vannak? Ott a vízlépcső, csupa kudarc.

Mi úgy érezzük - és ezt a témát már megnyitottuk többek között a koalíciós tárgyalásokon is -, hogy meg kell egyezni Magyarországgal. Úgy tudom, Magyarország egyik legnagyobb problémája az, hogy kevesebb vizet kap, kevesebbet engednek be a mederbe, mint amire szükség volna. Ez egy tárgyalási alap. Szerintem a két ország anélkül, hogy a nemzetközi bíróság döntését akarná még egyszer kicsikarni, egyszerűen meg tud egyezni. Mi mindent megteszünk ennek érdekében, hisz hozzánk, a Környezetvédelmi Minisztériumhoz tartozik többek között például a bősi vízlépcsőrendszer is. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a két ország, Szlovákia és Magyarország, ebben a témában ne görcsösen ragaszkodjon egy ítélethez, amelyet az egyik fél másképp magyaráz, mint a másik, és nem tudnak megegyezni, hanem kerüljön le ez már az asztalról, mint egy megoldott probléma.

De ebben a kormány többsége kész együttműködni? Tehát azt is mondja a kormány, hogy jó, ott van a Híd-Mostnak a környezetvédelmi tárcája, letesznek egy javaslatot: engedjünk több vizet Magyarországnak? Mert a kérdés végül is ez.

Igen, úgy néz ki, hogy igen. Természetesen mindig azt kell megnézni, hogy a több víz, az mennyi víz.

Évekig lehet róla vitatkozni.

Igen, csak az nem volna jó. Tehát szerintem most jön el az az időszak, amikor azt mondjuk, hogy ami a két ország között valamiféle traumát, görcsöt vált ki, azt nagyon gyorsan oldjuk fel. Nemcsak azért, mert mi vagyunk ott, hanem azért, mert Ficónak is látnia kell, hogy nem azzal kell foglalkozni, mi az, ami még terheli a két ország viszonyát, vagy a két kormány viszonyát, hanem azzal, ami megoldható. Beszélhetnénk az Ipoly-hidak kérdéséről. Beindul most már a komáromi híd, ami szintén az egyik legfontosabb programpontunk volt. Akkor ez is összeköti Magyarországot Szlovákiával. Sőt, ha tovább tudjuk húzni az R7-es gyorsforgalmi utat – ami belekerült a kormányprogramba -, úgy, hogy még komáromi hidat is rákötjük, akkor az megint azt mutatja, hogy a régióinkat kötjük össze, és sokkal nagyobb lesz az átjárhatóság, mint eddig volt.

Látja-e már most, hogy a vízmegosztás kérdésére a szlovák kormány mikor mondhat A-t meg B-t? Magyarán, mikor kell ezt a döntést úgy kezelni, hogy elindult valami?

Az elindulás szerintem még az idén meg fog történni, kérdés, hogy a pontot az i-re mikor fogjuk feltenni. Először is most lesz megszavazva a kormányprogram, az első gyorsított törvényeket valószínű május-júniusig kell lezárnunk. Utána szeptembertől kezdődik a következő időszak a normális menetben készülő törvényekkel. Tehát úgy gondolom, szeptember és december között már az első ilyen tárgyalásoknak meg kell kezdődniük. Nagyon örülnék annak, ha egy éven belül ezek a tárgyalások lezárulnának, és azt mondhatná a két ország: megegyeztünk.

Pártelnökként és parlamenti alelnökként van-e valami formális szerepe a kormányprogram végrehajtásában? Mert ugye egy miniszternek a miniszterelnök a főnöke, ő nem mehet szembe a saját kormányával, mert az automatikusan a kirúgását eredményezi. Van-e Önnek ebben szerepe?

Természetesen, hiszen kormánykoalíciós tanácsot hoztunk létre. Az azt jelenti, hogy bármelyik pártelnök kérésére a koalíciónak össze kell ülnie. Ez az egyik dolog. A másik: sokszor úgy legyintenek, hogy hát az igazi munka a kormányon belül van, de a kormány az egyszínű. Ha koalícióról beszélünk, akkor is egyszínű, mert a koalíció alkotja azt, tehát ott nincs ellenzék. Viszont a parlamentben meg kell tudni védeni az adott javaslatokat. Bármivel bejön a kormány, vagy a kormány bármelyik minisztere a parlamentbe, ott azért ott van a nyakunkon az ellenzék, úgy, ahogy mi is ellenzéke voltunk az elmúlt időszakban Ficónak. Most is ugyanez fog történni. A kérdés az, hogy mennyire vadul fogják az adott témákat megközelíteni az ellenzékiek, mert azért látni kell, először fordult elő Szlovákiában az, hogy a kormány nemhogy száz napot, de száz percet sem kapott. Még meg sem alakult, már rögtön jobbról-balról lőtték. Tehát valószínű, hogy nem lesz egyszerű a munka a parlamentben. Ennek ellenére azt mondom, hogy a kormánykoalíciónak ki kell bírnia. És ha négy év után megvalósítjuk annak a többségét, amit leírtunk, és ami bekerül a kormányprogramba, akkor én azt mondom, hogy az emberek véleménye igenis meg fog változni. Valószínűleg errefelé is ismerik Kuncsik Péter pszichológust, aki leírta talán két hete, tíz napja az Új Szó napilapban azon véleményét, hogy amennyiben ez egy sikeres időszak lesz, akkor el lehet mondani, hogy a francia-német kiegyezéshez hasonlítható a Szlovák Nemzeti Párt és a Híd pártjának az együttműködése. Adná a Jóisten.

A koalíciós tanács tudja biztosítani, hogy a parlament elé már csak olyan javaslat menjen be, amit a koalíció teljes egészében támogat? Tehát olyan ne, amire muszáj nemmel szavazni valamelyik tagnak?

Hát az biztos, hogy olyan nem mehet be, amelyet valamelyik kormánykoalíciós tag nem támogatna, az lehetetlen. Abban a pillanatban ugyanis előfordulhat az, hogy akkor az ellenzékkel lőnének ki a nem egyetértő kormánykoalíciós tagok olyan javaslatokat, amelyek például a kormánynak nagyon fontosak. Le van írva a koalíciós szerződésben, hogy például ellenzéki javaslatokat is csak akkor támogathatunk, ha abban megegyezünk a kormánykoalíción belül. Most van például egy ilyen javaslat, ami a következő ülésre fog kerülni, a meciari amnesztiák kérdése. Amikor Kovács köztársasági elnök fiát elrabolták, tudható volt, hogy a titkosszolgálat is benne volt a történtekben. Azok az emberek pedig, akik részt vettek a titkosszolgálat részéről ebben az ügyben, amnesztiát kaptak a kormányfőtől, tehát Meciartól, aki akkor ő valójában teljesítette a köztársasági elnök hatáskörét is. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen változtatni, 90 képviselő javaslata kell. Tegnap nyitottam meg ezt a kérdést a koalíciós tanácson. Mind a három párt beleegyezett abba, hogy bár ők nem fogják ezt megszavazni, mert más a véleményük, de mi nyugodtan, és úgy, ahogy eddig is, megszavazhattuk. Tehát a koalíciónak úgy kell működni, hogy mindenki úgy érezze: ebben megegyeztünk, ez mehet, ebben nem egyeztünk meg, akkor nem mehet.

Mit mond a matematika? Mennyire szoros az ellenzék lihegése a koalíció nyakában?

Az első parlamenti ülésen Kotlebáék felszólalása inkább olyan volt, hogy lám-lám, ők veszekednek, majd mi megoldjuk. Kolláréknál nem tudom megmondani. Új párt, látszik, hogy még csak tanulgatnak. Viszont két olyan párt van a parlamentben, amelyik az előző időszakban is ott volt. Egyik a Matovič féle, az úgynevezett Egyszerű Emberek Pártja, a másik pedig a liberális párt, az SS: Szabadság és Szolidaritás pártja. A Szabadság és a Szolidaritás Pártja, a liberális párt azért normális, ellenzéki párttá próbálja magát kiépíteni, tehát akkor támad, ha oka van. Nem személyeskedik, tehát ha más is a véleménye, akkor azt nagyon keményen elmondja, és elmondja azt is, hogy esetleg ő másképp csinálná, de nincsenek személyes sértések. Addig a másik párt, Egyszerű Emberek Pártja esetében ott van Libsiz, Matovič, akik akkor is támadnak, amikor nincs arra ok. Tehát valószínű, hogy a nagyobb támadásokat inkább tőlük kell várnunk. Ugyanakkor azt is látni lehet, hogy olyan kérdésekben, mint az elmúlt időszakban megjelent korrupciós ügyek, már most támadnak, és ebben általában közösen. Mi viszont elmondtuk: azért vagyunk a felelősek, hogy a mostani, a következő négyéves időszakban, ha - mert nem lehet kizárni, hogy valahol valaki nem vét - ilyen eset előfordul, akkor azt abban a pillanatban meg kell nézni, kivizsgálni, és abban a pillanatban lépni szükséges. Tehát például egy miniszter esetében nagyon gyorsan lépni kell, hogy ne csak példát statuáljunk, hanem megmutassuk azt, hogy mi mások vagyunk.