Bár a 67 éves zulu királynak nincsen alkotmányos hatalma, a kormánynak el kell ismernie személyét, hiszen az 50 millió lakosú ország egyötödét a zulu nemzet teszi ki. A hatalmon lévő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) kénytelen jó viszonyt ápolni Zwelithinivel, mert így tudja garantálni a zuluk támogató szavazatait a választásokon.

A királyra ugyanis hallgatnak "alattvalói", amit azzal is bebizonyított, hogy tömegeket uszított szavaival, az általa "tetűnek" és "kullancsnak" nevezett bevándorlók ellen március 20-i beszédével. "Feszíti a húrt. A legsebezhetőbbekkel kezdte, akik állandó előítéleteknek vannak kitéve" - mondta Nomboniso Gasa, a Fokvárosi Egyetem hagyományos törvények szakértője, hangsúlyozva, hogy Zwelithini mindenkit fenyeget, aki nem ismeri el tekintélyét.

Ezt igazolja múlt heti felszólalása a durbani futballstadiumban is, ahol amellett, hogy cáfolta a külföldiek elleni felbujtást, elítélte a bevándorlók elleni "aljas" támadásokat, és felszólította a zulukat az ország összes nemzetiségének védelmére. Emellett viszont kijelentette, hatalmában áll még nagyobb zavargást előidézni.

Hű alattvalóit pedig úgy tűnik, nem zavarja az a tény sem, hogy uralkodójuk óriási összeget költ magára és családjára: 2014-ben, a hatodik feleségével tartott esküvőjére mintegy 105 millió forintnak megfelelő összeget költött. A szertartást követően bejelentette, hogy anyagilag tönkrement. A kormányhoz fordult pénzügyi segítségért, amit a zulu nemzetiségű Jacob Zuma elnök vezette kabinet meg is adott neki.

A király személyének ily mértékű megerősödése az apartheidre - a faji megkülönböztetésen alapuló rendszerre - vezethető vissza. A kisebbségben lévő, uralkodó fehérek gyakran törzsi vezetőket "alkalmaztak", hogy irányításuk alatt tudják tartani az elkülönített fekete dél-afrikaiakat a kvázi-autonóm területeken.

Miután az apartheidrendszer véget ért, a zulu és más törzsi vezetők helyet követeltek maguknak az új államforma létrehozásának tárgyalóasztalánál. Zwelithini nagybátyja és mentora, Mangosuthu Buthelezi törzsfőnök és politikus - a Inkatha Szabadság Pártja alapítója - szembehelyezkedett Nelson Mandelával, a Dél-afrikai Köztársaság első elnökével, követelve a zulu király és más nemzetiségek törzsfőnökeinek a kormányalakításba való bevonását. Végül abban egyeztek meg, hogy biztosítják a zulu királyság különleges státuszát az 1994-es választások után.

Az 1996-os dél-afrikai alkotmány pedig elismerte a "hagyományos vezetés intézményét, státuszát és szerepét", és a 2003 és 2004-es törvényekkel beleszólást kaptak a törzsi vezetők például a földtulajdon és közigazgatás kérdéseibe. A 2009-ben megválasztott Jacob Zuma elnök alatt pedig ez a tendencia folytatódott, aminek a legszembetűnőbb példája a hagyományos ügyek elnevezésű törvény. A rendelet alapján a törzsi vezetőknek a helyhatósági és akár a tartományi ügyekbe is beleszólásuk van.

2014-ben pedig Zwelithini közölte - ugyanabban az évben, amikor csődöt jelentett be - hogy kárpótlási igényt nyújt be az ősi zulu földek elvesztése miatt, amelyeket most más etnikai csoportok tulajdonolnak. A bevándorlóellenes tüntetések egyik központja, a part menti Durban város is ezeken a területeken fekszik.

Nemcsak a zulu király, hanem a törzsi vezetők megnövekedett befolyása miatt sem kommentálta a kormány Zwelithini külföldiek ellen irányuló kijelentéseit. "Dél-Afrikában a hagyományos vezetőkhöz hű választók nagyon rosszul reagálnak, ha a vezetőiket bírálat éri. Okosabban kell megközelítenünk a helyzetet" - mondta Jessie Duarte, az ANC főtitkár-helyettese.

Sok jel mutat arra, hogy Duarte nem túlzott. Zwethilini múlt heti beszédében azt is megjegyezte, hogy ha valójában utasította volna alattvalóit a támadásra, akkor "az ország már hamu és por lenne".