A Cardiffi Egyetem kutatói szerint első ránézésre kicsinek tűnhet a szám, hogy 1999 és 2006 között 132 ember életét mentették meg a közintézményekben elhelyezett defibrillátorok. A tudósok szerint azonban kétséges, hogy ezeket az embereket meg lehetett volna menteni, ha nincs a helyszínen a szívet elektrosokkal ismét mozgásba hozó eszköz.

A Brit Szív Alapítvány és más szervezetek is azt állítják, hogy alacsonyak a túlélési esélyei azoknak, akik kórházon kívül kapnak szívrohamot. A szervezet 1990-től támogatja pénzzel azt a programot, hogy közintézményekben, vagy közterületeken is elhelyezzék az életmentő gépet.

1999-ben a brit kormány 700 készüléket helyezett el "kiemelt kockázatú" helyszíneken. Így már szinte elvárható, hogy Angliában és Walesben a repülőtereken, nagyobb vasúti állomásokon és sportközpontokban is legyen defibrillátor és, hogy azt a személyzet valamelyik tagja tudja kezelni.

Az önkéntesek néha hamarabb odaérnek

Használatukra önkénteseket is kiképeznek, akik szükség esetén hamarabb oda tudnak érni a beteghez, mint a mentők.

Az egészségügyben jelentős autonómiával rendelkező Skócia is hasonló program bevezetését tervezi.

A cardiffi kutatók felmérése szerint a vizsgált hat év során 735 alkalommal segítettek a járókelők, vagy a kiképzett személyzet szívrohamot kapott embereken. Egyharmaduknál sikerült újra beindítani a vérkeringést, és 18 százalékuk túlélte a traumát.

Abban az esetben, amikor a helyszínen hozzáférhető volt a defibrillátor, a betegek 30 százalékát meg tudták menteni. A kutatás vezetője ritka dicséretben részesítette a hatóságokat: "Ebben a kérdésben tényleg jól döntöttek" - mondta. - "Nincs még egy ország, ahol ilyen hálózat létezne".

Az eszközök azért is rendkívül hasznosak, mert bárki képes kezelni azokat. A legtöbb embert a sportcentrumokban mentették meg, szükség lenne azonban arra, hogy a lassabban megközelíthető vidéki területeken is több legyen az életmentő gépből - tette hozzá.