A tibeti zavargásokat követően elszabadultak az indulatok a hivatalos médiában és az internetezők körében is. Felháborodásuk célpontjai eredetileg az egyes nyugati tévék és portálok által elkövetett tényleges hibák voltak, különösen az, amikor olyan felvételeket használtak fel illusztrációként, amelyek valójában Nepálban készültek.

A bírálatok azonban hamarosan kiterjedtek valamennyi nyugati médiára, azzal vádolták őket, hogy évek óta eltorzítva mutatják be a kínai valóságot.

Eric Sautedé Makaóban dolgozó politológus és internetszakértő a francia hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette: "Ez a népi büszkeség nacionalista megnyilvánulása. Miközben Kína az olimpiai játékok megrendezésére készül, és szüntelenül megújulását ünnepli, az ország egy része már nem viseli el a nyugati bírálatokat és úgy érzi, hogy igazságtalanul bántották meg.

Michel Bonin francia szociológus szerint a régi nóta, amely szerint Kína nyugati összeesküvés áldozata, bizonyos mértékben sikeres, legalábbis a diákok és a fiatal városlakók körében, akik körében sokkal elterjedtebb a túlzott, vagy éppen agresszív nacionalizmus.

"Figyelembe kell venni, hogy ezek a fiatalok olyan időben nőttek fel, amikor a Kommunista Párt elhatározta: legitimitását és propagandáját főleg a nacionalizmusra alapozza, miután szocialista céljai már egyáltalán nem hihetőek. Ezen túlmenően pedig az elkényeztetett, magabiztos egykéknek ahhoz a nemzedékéhez tartoznak, amely a gazdasági növekedés fő nyertese volt" - teszi hozzá a szakember.

Jean-Pierre Cabestan, a hongkongi baptista egyetem Kína-szakértője szerint sokan nem értik meg, hogy minél befolyásosabb az ország, annál inkább bírálatok tárgya lesz.

Rebecca MacKinnon, a CNN volt újságírója, aki most a hongkongi egyetemen tanít, egy másik sajátosságra is rámutatott: "Sok kínai internetező, aki ledorongolja a CNN-t vagy más nyugati médiumokat, nem érti, hogy Nyugaton a médiát nem tekintik az igazság letéteményesének."