Nem kétséges, hogy sokak által megmosolygott elődjéhez, Borisz Jelcinhez képest Vlagyimir Putyin befolyásosabb szereplője a nemzetközi politikának. Azóta, hogy Jelcin örökébe lépett, jelentősen emelkedett az energiahordozók ára, ami növelte az olajban és gázban gazdag Oroszország befolyását, és Putyin a korábbi "puha" orosz külpolitikával szemben, a nacionalizmusra épülő harcosabb megnyilvánulásairól ismert külföldön.

Az, hogy az otthon népszerű, de ellenfelei által autoriternek tartott leköszönő elnököt hogyan ítélik meg, attól is függ, hogy a világ melyik táján folyik éppen róla a beszélgetés.

A BBC úgy találta, hogy a fejlett ipari országokban a lakosság közel hatvan százaléka véli úgy: Putyin ártott az orosz demokráciának és az emberi jogoknak. Közel felük szerint pedig az orosz elnök negatív módon befolyásolja a világ békéjét és biztonságát.

A nyugatiak között kis többségben vannak azok is, akik megbízhatatlan energiaszállítónak tartják az oroszokat.

Kína és az arab világ értékeli Moszkva külpolitikáját

Ha azonban a többi vizsgált országot nézzük, az derül ki, hogy jóval kevesebb a negatív vélemény. Ennek oka lehet az is, hogy a világon sokfelé az amerikai dominanciával szembeni egyfajta ellensúlyként tekintenek Moszkvára.

Az összes megkérdezettnek így például a többsége pozitív fényben látta Oroszországnak a külfölddel fenntartott viszonyát - bár az is igaz, hogy egynegyedük nem tudott állást foglalni.

Az orosz külpolitika megítélésében a nem nyugati országokban többen vannak a bizakodók és energiakérdésekben is a többség jó partnernek tekinti Oroszországot.

A BBC kiemeli, hogy a közel-keleten - Izrael kivételével - az emberek döntő többségének jó benyomásai vannak az oroszokról. Az egyiptomiaknak például 78 százaléka "értékeli" Moszkva befolyását. Meglepő módon azonban a kínaiak is hasonló módon gondolkodnak.

Töretlen népszerűség otthon

Ami viszont nem okoz meglepetést az az, hogy az orosz lakosság körében minden egyes kérdésben meghaladta a hatvan százalékot az elégedettek aránya. Világos, hogy az orosz választót nem a csecsenföldi háború jogsértései, a civilszervezetek visszaszorítása, a média gyamatosítása, vagy a Politkovszkaja-gyilkosság foglalkotatja.

Õ Putyinban azt az embert látja, aki - ha szelektíven is - de fellépett a Jelcini idők zavaros privatizációs ügyleteiben meggazdagodott oligarchák ellen, és aki keménykedő retorikájával megpróbálja helyreállítani nemzeti büszkeségét.