Az arolseni keresőszolgálat 1946-ban kezdte meg működését kereken ezer munkatárssal. A szövetségesek azért telepítették az intézményt Arolsenbe, mert a városka földrajzilag Németország kellős közepén fekszik és így az érintettek számára könnyebben elérhetőnek tűnt.

Az eltelt hat évtized során kereken 50 millió adatot dolgoztak fel, helyeztek el a csaknem 3 millió aktában. Gyakorlatilag a náci birodalom valamennyi meghurcoltjáról rendelkeznek adatokkal.

Koncentrációs táborok és kényszermunkásokat alkalmazó üzemek ugyanúgy szerepelnek a betűrendbe szedett dossziékban, mint az áldozatokról feljegyzett hivatalos írások, elkobzott családi fényképek, vagy levelek.

Eddig csaknem 12 millió kérés érkezett az arolseni archívumba. A legtöbbször a holocaust túlélői fordultak felvilágosításért elveszettnek tartott rokonaikról, illetve kértek hivatalos írást halottá nyilvánításhoz.

A jelenleg 334 alkalmazottal dolgozó és állami költségvetésből fenntartott archívumba eddig csak történészek és kutatók léphettek be, de ezen túl bárki előtt nyitva áll az arolseni levéltár ajtaja, ha a náci korszakban meghurcolt rokonairól vagy barátairól akar felvilágosítást.

Egyetlen feltétel az, hogy a dossziék tanulmányozása előtt írja alá az adatvédelemmel kapcsolatos nyilatkozatot.