Tony Blair maga vallotta be annak idején kommunikációs igazgatójának, hogy nem akar harmadszor is indulni a miniszterelnöki posztrét. Alistair Campbell egy évtizeden keresztül volt a kormányfő legközelebbi munkatársa, sokan őt tekintették a valódi miniszterelnök-helyettesnek.

Campbell a lapnak adott interjúban azt mondta, hogy Blair 2002 nyarán - egy évvel második választási győzelme után és kilenc hónappal az iraki háború előtt - közölte vele: távozik. "Két terminusnál többet az ember nem kívánhat magának manapság" - idézte főnöke szavait.

Blair a Munkáspárt őszi kongresszusán akarta bejelenteni távozási szándékát. Megkérdezte legközelebbi munkatársait - Campbell mellett Sally Morgan politikai tanácsadót és Jonathan Powell-t, személyi titkárát -, hogy szerintük a bejelentése segítene-e abban, hogy szabad kezet kapjon, és bevezesse a szükséges, de népszerűtlen reformokat.

"Nem elleneztem a lépést, de figyelmeztettem, hogy utána béna kacsa lenne" - mondta most Campbell.

Akkor már erős nyomás nehezedett Blairre; a hírek terjedtek az esetleges iraki háborúról, és sokan azt állították, hogy Blair már meg is állapodott George W. Bush amerikai elnökkel a közel-keleti ország megtámadásáról.

Éles bírálatok érték a kormányfőt belpolitikai kérdések, így például a kórházi reform miatt. Éppen a politikai nyomás miatt döntött úgy Blair, hogy mégis marad - derül ki Campbell naplójából, amely A Blair-évek címmel jelenik meg.

Ebből derül ki többek között az is, hogy Blair jószolgálati nagykövetnek akarta kinevezni Diana hercegnőt, és többször is együtt vacsoráztak titokban a kilencvenes évek közepén, hogy egyeztessenek a kérdésben. A kinevezést végül a hercegnő tragikus halála akadályozta meg.