A hidegháborús vetélkedésben mindig az atomfegyver számított az utolsó érvnek. Nem aludtak volna azonban nyugodtan a szuperhatalmak vezetői, ha nem lehettek volna biztosak abban: még ha a másik támad is először, van mivel visszavágniuk.

A silókba telepített és a stratégiai bombázókról indítható atomfegyvereknél a válaszcsapás lehetősége nem volt biztos, ezért mindkét fél igyekezett más lehetőségek után nézni. Közismert megoldás a ballisztikus atomrakétákat hordozó tengeralattjáró, amelyet mindkét szuperhatalom - több más állammal együtt - nagy számban tartott és tart hadrendben.

Talán kevésbé ismertek a - ma már szolgálatból kivont - szovjet atomvonatok, amelyek a tengeralattjárókhoz hasonlóan szinte folyamatos mozgásban voltak, így biztosítva, hogy nehéz legyen a szerelvényeket bemérni.

Érdekesség, hogy a fegyverrendszert már a peresztrojka idején, 1987-ben állították hadrendbe.

Egy atomszerelvény általában két dízelmozdonyból, egy generátorvagonból, egy parancsnoki kocsiból, két ellátó vagonból, valamint három rakétakilövő vagonból állt.Maga a fegyver az RT-23UTTh típusú "Mologyec" (NATO kódnevén SS-24 Scalpel, azaz Szike) rakéta volt, pontosabban ennek az 1-es változata. Egy ilyen rakétát fuvarozott a rakétaindító kocsi, egy rakéta azonban akár tíz robbanófejet is hordozhatott, amelyek egyenként 550 kilotonna rombolóerővel bírtak.

A szilárd üzemanyagú rakéta belső, autonóm irányítórendszerrel, és nem hivatalos becslések szerint 500 méteres pontossággal rendelkezett. Indításkor kinyílt a vagon teteje, kiegyenesedett a rakétát tartalmazó konténer, és már indulhatott is a fegyver.

Az SS-24-nek volt silóból indítható változata is, mostanra valószínűleg ezeket is egytől-egyig kivonták a hadrendből. A Szovjetunió felbomlása után Ukrajna által átvett, majd hatástalanított egyik SS-24-es a keceli hadiparkban látható.

A Szovjetunió fennállásának utolsó éveiben három vasúti rakétaezredet állítottak fel, eredetileg a kosztromai (Moszkvától 400 kilométerre keletre) 12 rakétával, a berseti (Moszvától 1.250 kilométerre keletre) 9 rakétával, míg a krasznojarszki (Szibériában) 12 rakétával rendelkezett.

Az atomvonatok minden olyan szovjet vasútvonalon közlekedhettek, amely nem volt villamosítva (a vezeték zavarta volna az indítást), ami 145 ezer kilométeres pályaszakaszt jelentett.

Oroszország még sokáig hadrendben tartotta az atomvonatok egy részét, azonban a berendezések öregedése miatt - valamint mert a gyártókapacitás nagyrészt Ukrajna területén maradt - 2005 végén kivonták a stratégiai rakétacsapatok állományából.

A szentpétervári vasúti múzeumban azonban megtekinthető egy szerelvény, ez látható a képgalériában.