Nem is történhetett volna meg, hogy Gyurcsány Ferenc kiszivárgott kijelentései ne robbantsanak ki lázadást Magyarországon - vélte Vladimir Tismaneanu történész az Evenimentul zilei című napilap kommentárjában.

Hozzátette, hasonló cinikus, ha úgy tetszik machiavellisztikus kinyilatkoztatások máshol sem ritkák. Ha nyilvánosságra kerülnek, akkor a politikusok ne csodálkozzanak a következményeken.

Hasonló szellemben kommentálják a budapesti erőszakhullámot a bukaresti román lapok.

Legtöbbjük fő helyen foglalkozik a televízió elleni támadással és annak előzményeivel, és olyan is akad, amelyik két teljes oldalt ennek a témának szán.

A kommentárokban többen is kapcsolatot teremtenek a romániai 1989-es, majd 1990-es televízió elleni ostromokkal, de az 1956-os magyar forradalommal is, jobbára népfelkelésnek és lázadásnak titulálják a magyarországi történéseket.

Az Evenimentul Zilei másik kommentátora, Ioana Lupea viszont arra is figyelmeztet, ha a politikai elitet hazugnak, korruptnak látják a választók, az az antidemokratikus szélsőjobboldali áramlatok megerősödéséhez vezet.

"Ha a magyarok is egy szélsőséges, ultranacionalista párt felé fordulnak, Magyarország hosszú időre letérhet a stabilitás és a modernitás pályájáról - mondta el az InfoRádió kolozsvári tudósítója.

Az Adevarul vezércikkírója is szinte természetesnek találta az utcai megmozdulásokat.

"Ha a lelepleződést nem követi a lemondás, ha az elégedetlenek úgy érzik, nincsenek eszközeik arra, hogy megbüntessék a vezetőket, érthető, hogy az utcára mennek" - írja az Adevarul.

A Krónika erdélyi magyar napilap vezércikkírója úgy véli, a szocialisták tragédiája, hogy két választáson és egy népszavazáson is azt tapasztalhatták, érdemesebb hazudni, mint egyenesen beszélni.

A lap arra emlékeztet, hogy Teleki Pál miniszterelnök főbe lőtte magát, amikor azzal szembesült, hogy szavai és a tettei ellentmondásba kerültek. Gyurcsány Ferenc viszont még csak lemondani sem hajlandó.