A pedagógusok béremelése mindig hangsúlyos és központi kérdés szokott lenni a beszélgetéseink során. Tavaly megtörtént egy 32 százalékos emelés, ez folytatódott idén januárban egy újabb 21 százalékos emeléssel, és a kormány ígérete szerint januárban ismét nőnek majd a pedagógusbérek. Megvannak már ennek a pontos részletei? Milyen nagyságrendet jelent ez?

A kormányrendeletet még társadalmi egyeztetésre fogjuk bocsátani, illetve áll előttünk szabályozási feladat is, de gyakorlatilag elkészült a Nemzetgazdasági Minisztériumnak az a prognózisa, ami a következő évi diplomás átlagbérre vonatkozik. Ennek a 80 százalékát kell elérnie a pedagógus átlagbérnek 2031-ig. Az Európai Bizottsággal közösen indítottunk egy projektet, amiből a pedagógusbérek emelését menedzseljük, ebben ez a kormánynak a vállalása. Az NGM tervei szerint a diplomás átlagbér 2026-ban várhatóan 1 millió 170 ezer forintra emelkedik majd, ennek a 80 százaléka pedig a 936 ezer forint. Az idei pedagógus átlagbér 850 ezer forintra várható, hogy teljesül. Ehhez képest 10 százalékos béremelésre készülünk januártól.

Említette a 2031-es dátumot, ez azt is jelenti, hogy tervek szerint utána minden év januárjától ez a nagyjából 10 százalék körüli emelés be van tervezve?

2031-ig, ahogy a diplomás átlagbér emelkedik, erre készülnek prognózisok, nyilván a gazdasági növekedés ezt tudja befolyásolni. Nyilván a kormányzat egyéb intézkedései is befolyásolják, hogy hol, milyen területen, akár a közigazgatásban, akár a pedagógusok körében, hiszen mi is elég nagy tömegét adjuk a diplomás átlagbérnek, ebből a szempontból egy önbeteljesítő jóslat, hiszen minél több béremelésre kerül sor, annál inkább emelkedik a diplomás átlagbér, és annak megfelelően kell ezt követnünk. De ez a vállalása a kormányzatnak. Ez egy OECD standard szerint már egy olyan bérszint, ami mellett a pálya népszerűnek kell hogy bizonyuljon.

Látszik is ez az idei felvételi adatokból, de már a tavalyi felvételi adatokból is kitűnt, majd erről beszélgetünk részletesebben. De utalt az uniós forrásra, illetve a magyar költségvetési forrásra, az látható, hogy ebből mekkora az uniós forrás és mekkora a magyar költségvetési rész?

A teljes béremelésnek a még előttünk álló bértömege több mint 5000 milliárd forint. Ne felejtsük el, hogy itt nemcsak évenként emelünk, hanem az előző éveket mindig bázisba beépítetten ki kell fizetni. Például 2023-hoz képest 2025-ben 700 milliárd forinttal nagyobb a bértömeg. A 2025-ös esztendőben ehhez az Európai Bizottság mintegy 400 milliárd forinttal járult hozzá, de a másik részét a magyar kormánynak kellett hozzátennie. A következő esztendőben ennek a 10 százalékos béremelésnek a költsége, csak az emelésről beszélünk, 170 milliárd forint, és a projektből nagyjából 45 milliárd forintra számíthatunk, tehát kevesebbre, mint a negyedére. Ha a teljes projektet nézzük, tehát 2024-től kezdve, akkor nagyjából a teljes béremelés fedezetének 12 százalékát állja az Európai Bizottság. A többi a magyar költségvetést terheli.

Itt is van vagy lehet differenciálás? Vagy minden egyes pedagógus nagyjából ezzel az aránnyal számolhat?

A vállalásunk a pedagógus átlagbérre vonatkozik. Nem is nagyon tud más lenni, hiszen nem egy bértábla szerint dolgozunk. Azzal sem lenne egyszerű, hiszen a 2023 előtti bértáblának például, 114 különböző kategóriájú eleme volt, abban is megoszlottak az összegek. Most öt kategóriában a gyakornoktól a kutatótanárig vannak a kollégák minősítés szerint besorolva.

A sávok megmaradtak ugye? Volt a pedagógusminősítési rendszer, a pedagógus 1, pedagógus 2, mesterpedagógus, maguk a sávok és a kategóriák, azok adottak és ugyanúgy megvannak?

Így van, gyakornokként kezd a pedagógus, és utána négy kategóriába tud előrelépni. Ez ma már nem kötelező, és a kategóriákon belül is sávos bérrendszer van, tehát teljesítménynek nagyobb teret ad ez a bérstruktúra. A kormányzat a 2024–2025-ös tanévtől teljesítményértékelést is bevezetett, ahol külön, az évenkénti béremelések mellett, a nyáron, a tanévben nyújtott teljesítménynek mentén. Ez most először 2025. szeptember 1-jétől valósult meg, teljesítményérték alapú további illetményemelésre is sor kerülhetett. A következő években is hasonló elbírálásra kerül majd a teljesítmény.

Most már élesben megy a teljesítményértékelés? Korábban beszélgettünk arról, hogy az előző tanév voltaképpen teszt üzemmódot jelentett. Ott, ha jól emlékszem, még volt egy pontozásos értékelés a szülők és a diákok részéről is, illetve elindult az egyéni teljesítménycélok kitűzése nyomán egy értékelési rendszer az egyes iskolákban, a tantestületeken belül. Most már minden teljesen élesben zajlik?

Pontosan. Előző évben, 2024 nyarán minden pedagógus kapott az igazgatójától egyéni teljesítménycélokat, illetve emellett miniszteri rendeletben általános célokat is rögzítettünk, ami mindenkire érvényes. Most, a tanév végén, 2025 nyarán az igazgatók ennek mentén pontozták, értékelték a kollégák teljesítményét. Nyilván ez mindenkinek tanulóév volt, a pedagógusoknak is, meg az igazgatóknak is, hiszen ilyen jellegű, rendszerszintű informatikával támogatott, mindenki pontszámát nyilvántartó, teljesítményét nyomon követő rendszer még nem volt. Azt szoktam mondani az igazgatóknak, tankerületi vezetőknek is, hogy ez egy menedzsment eszköz, ezt lehet jól és lehet rosszul használni, mindenkinek fel kell nőni a feladathoz, az igazgatóknak is. Nem mindig kényelmes a feladat, van, mondjuk, 80 kollégám, és közöttük kell különbséget tennem.

Megpróbálva kiiktatni a szubjektív szempontokat is.

Igen, ez sem mindig könnyű, de azt is látni kell, hogy is mondjam, nem gyárban dolgozunk. Nem mindenkinek azonos a feladata, hogy, például, egy nap 60 csavart húzzon meg, mert hogyha ezt csinálnánk, akkor nyilván mindenkinél látnánk, hogy pont 60-at húzott-e meg, vagy 59-et, vagy 61-et.

Ott létezhet egy objektív mérőrendszer, itt talán kevésbé.

Itt is próbáljuk a lehető legobjektívabb mérőrendszert kialakítani, nem a miniszter, nem az államtitkár és nem a nem tudom kicsoda, értékel, hanem a munkáltató, aki a legjobban látja a kollégáknak a teljesítményét. Ez egy nyilvános rendszer abból a szempontból, hogy nem a folyosón elhangzott félmondatokban köszönjük meg a kollégának a teljesítményét, vagy mondunk kritikát a munkájáról, hanem évenként megfogalmazott, digitálisan rögzített véleményekről van szó. Ehhez a kollégák észrevételt is tehetnek. Nyomon követi rendszer, hogy két éve, három éve mi történt, ezek nem vesznek el. Azt gondolom, hogy a munkavállaló érdekét legalább annyira szem előtt lehet tartani ebben a rendszerben, mint amennyire a munkáltatóét. Hiszen hogyha egy igazgató három éven át rendkívül elégedett volt a kollégájával, majd a negyedik évben nem, akkor ennek nyilván van valamilyen oka, de nem tudja visszamenőleg sem azt mondani, hogy ó, én mindig is elégedetlen voltam. Igenis van a kettőjük között egy olyan visszacsatolás, ami hisszük, hogy mint az összes nagy multinál, az összes nagy munkáltatói rendszerben, itt is jelentkezhet a munkavégzés pozitív hozadékaként az eredményességben. Azt szeretnénk, hogyha az oktatás a lehető legjobban, legeredményesebben működne, ezért működik a teljesítményértékelés.

De ha jól értem, akkor ez egy belső, a tantestületen belüli értékelés, itt a tankerületnek vagy más külső szereplőnek nincs is nagyon szerepe vagy feladata.

Valóban, ez egy belső értékelés, nem a másik iskolához kell hasonlítani, a munkáltató, az igazgató, a saját munkatársait értékeli. Ehhez azért kapnak adatokat, ezt azért szeretném rögzíteni, például a tanulás, oktatás eredményessége mutatóhoz kompetenciamérési adatokat kap az igazgató, pedagógusokra lebontottan. Annak alapján, hogy a pedagógus által tanított diákok hogyan szerepelnek az országos méréseken. Ha az igazgató úgy gondolja, hogy indokolt figyelembe vennie, hogy mondjuk biológiából vagy matematikából az iskola diákjai messze az országos átlag felett vagy akár alatta teljesítenek, és ezt az érintett kollégák felé szeretné jelezni, erre van módja.

Akkor itt a teljesítmény alapján lehet differenciálni, és ebben, mondjuk, az igazgatónak vagy az iskola vezetésének van mozgástere. Nagyobb a mozgástere, mint korábban?

Idén nyáron a kormány azt a döntést hozta, hogy pedagógusonként 20 ezer forint havonkénti beépülő bértömeget biztosít, és ezt az összeget tudták kiosztani az igazgatók, saját belátásuk szerint. Nyilván ez azzal is jár, hogyha valakinek sokat akart az igazgató adni, akkor valakinek meg kevesebbet kellett adnia, de ebben olyan jellegű megkötést, hogy hogyan járjon el, mi központilag nem fogalmaztunk meg. Én azért annyit jeleztem a tankerületeknek, hogy annak nem örülnénk, ha mindenki ugyanannyit kapna. Ebben az esetben ugyanis nem egy valós teljesítményértékelés történt, még egyszer mondom, nem a csavargyárban dolgozunk, van különbség a munkavégzésnek az adott évben való aktivitása, meg eredményessége között. Ezért igenis arra kell használni a teljesítményértékelést, hogy a jobb teljesítményt elismerjük, és a többieket is motiváljuk arra, hogy az eredményi célokat, amelyeket egyénileg megkapnak, minél jobban teljesítsék. Ez tudja előrevinni az oktatásnak a szekerét, és ez lenne a célja az egész teljesítményértékelési rendszernek.

Nem konkrétan a bérekhez kapcsolódik, de anyagi vetülettel bír az a kormányrendelet, amely 2026 januárjától egy új, évi egymillió forintos otthontámogatást tesz lehetővé a közfeladatok ellátásában résztvevők és a közszolgálatban dolgozók számára, vagyis ez vonatkozik a pedagógusokra is.

A pedagógusokra, ráadásul NOKS-osokra (a nevelést és oktatást közvetlenül segítő, nem tanár vagy óvodapedagógus dolgozók – a szerk.), sőt egyéb dolgozókra is vonatkozik, tehát minden olyan munkavállalóra, aki az iskola az óvoda világában dolgozik, azzal a megkötéssel, hogy ez állami és egyházi fenntartású intézményekre vonatkozik, magánintézményekre nem.

Mi ennek a menete? Hogyan és hol kell igényelni? Hogy zajlik egyáltalán?

Még nekünk is új a dolog, január 1-jétől indul majd ez az új forma. A munkavállalónak a munkáltató felé kell jeleznie az igényét, és a munkáltató pedig a kincstár felé leadja majd az igénylést.

Évi egymillió forintos otthontámogatási keretről van szó, ez azt jelentheti, hogy, mondjuk, van egy pedagógus házaspár, abból a férj és a feleség is igényelheti, noha nyilván csak egyazon ingatlanról és hitelről van szó? Akkor ez már rögvest kétszer egymillió forintot jelenthet, egy pedagógus házaspár esetében.

Akár ennyi is lehet. Nyilván abban az esetben, hogyha ilyen mértékű kiadás merül fel a másik oldalon, akár ilyen is lehetséges.

Hogyha, mondjuk, az ingatlanhitel törlesztése nagyjából ebbe a keretbe vagy ebbe az összegbe belefér.

Így van, így van, így van. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó dolog, nagy segítség lesz sokaknak, főleg adott esetben a fővárosban, nagyobb városokban, ahol az albérleti díjak elég sokat mozogtak felfelé. De mindenki másnak is, akinek akár lakáshitel törlesztése van.

Vélhetően az egyes iskolák, mivelhogy most is még próbáljuk kiszálazni a történetet, hogy hogy is fog ez kinézni, akár a tankerületektől is kapnak erről tájékoztatót, vagy esetleg útmutatót.

Természetesen, természetesen. Január 20-ig kell ennek megtörténnie, ezt megelőzően nyilván minden munkáltató, akinek ebben feladata van, megkapja az eljárásrendet.

Beszéljünk kicsit a pedagóguslétszámról, bár általában tanév elején kerül elő ez a kérdés, most meg a tanév közepe táján járunk. Ilyenkor is zajlik egyfajta számháború a szakszervezetek és az oktatási kormányzat között arról, hogy van-e pedagógushiány. Ha van, akkor milyen mértékű, be kell-e állni egy amúgy más szaktárgyat tanító pedagógusnak más tárgyat oktatni? Egyáltalán meg lehet-e tartani a kémiaórát? Az elmúlt évek arról szóltak, hogy a természettudományos tárgyak esetében vannak gondok, a kémiát és a fizikát szokták leginkább emlegetni. De ugyanakkor beszéltünk arról is, hogy az elmúlt két évben már lezajlott egy markáns pedagógus-béremelés, és a felvételi jelentkezések alapján is látszik, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a pedagóguspálya vagy a pedagógusképzés iránt. Jobban állunk most pedagóguslétszámban?

A létszámok kapcsán mindig az október 1-jei statisztikai adatokat érdemes megnézni, hiszen almát almával hasonlítunk. A KSH szerint 2023. október 1-jén 141 720 fő volt a köznevelésben, rá egy évre, tehát 2024. október elsején, 144 302 fő, ez azt jelenti, hogy a bővülés 2023-ról 2024-re 2582 fő. A 2025. október 1-jei adatokat a KSH most, december folyamán fogja publikálni, de az Oktatási Hivataltól én már kértem tájékoztatást, várhatóan 146 209 fő fog megjelenni. Ez 1907 fős bővülés a köznevelésben, tehát összességében két év alatt 4489 fő a statisztikai létszámnak a bővülése, ennyivel több pedagógus van a magyar köznevelésben. Nyilván ezt a 140 ezer fős tömeghez kell nézni. Azt gondolom, hogy sokat tudtunk erősödni és visszahozni a pályára jó szakembereket, adott esetben pedig fiatalokat is bevonzani. Természetesen ebben a növekedésben van olyan is, amikor adott esetben nyugdíj mellett vállalnak munkát a kollégák.

Igen, erre is van lehetőség, korábban választani kellett a nyugdíj vagy a munka folytatása között.

Ebben is nagyot változtattunk. Valamikor tényleg volt ez az elv, hogy vagy a nyugdíj, vagy a munka. Ám ezen nagyon sokat kevert a „nő 40” kedvezmény, ami azt jelenti, hogy adott esetben, ha valaki évtizedekkel ezelőtt, nagyon fiatalon elkezdett tanítani, neki 58-59-60 évesen már a „nő 40” lehetősége megnyílik. Bizony nagyon sok olyan kollégánk van, tapasztalt kollégák, akiket nem szeretnénk emiatt elveszíteni, és ők élnek is ezzel a kedvezményes lehetőséggel. A statisztikákban az látszik, hogy több a nyugdíjas, ez nem minden esetben jelent 65 évnél idősebbeket, nagyjából a nyugdíjasaink fele csak a „nő 40” kedvezménnyel nyugdíjas, nem életkoránál fogva. Fontos azt is látni, hogy mivel a pedagógus szakmában több mint 80 százalék hölgy, ezekben a munkakörökben a „nő 40” különösen vonzó lehetőség. De örvendetes az is, hogy a 30 év alatti fiatalok száma is, megnéztük, két év alatt 20 százalékkal emelkedett, igenis a fiatalok számára is vonzóbb lett a pálya. Egyébként, ha visszanézzük, akkor 2002 és 2010 között évente 4931 főt vettek föl pedagógusképzésre átlagban, 2011 és 2025 között pedig, hosszú időszakot választottunk, 9137 főt éves átlagban. A polgári kormányzat ebben nagyon markáns eredményeket tudott elérni. A 2025-ös év pedig abszolút rekord, 16 909 fő, soha ennyi embert nem vettünk föl, a második legnépszerűbb képzési terület a pedagógusképzés, ez világosan mutatja, hogy sok fiatal lát abban perspektívát, hogy pedagógusként dolgozzon. Ezt nyilván segíti az, hogy a kormányzat is világos, több éves perspektívát mutat a béreknek az emelése, illetve a szinten tartása terén.

Még a pedagóguslétszámnál maradva, nem tudom, hogy mennyire lehet a számok mögé tekinteni, de jellemző az is, hogy visszatérnek pályaelhagyók is most az iskolákba? Vagy akár olyanok is, akiknek pedagógus diplomájuk volt, de nem helyezkedtek el soha iskolákban és nem tanítottak? Ha ez így van, akkor lehet-e ebből olyan gond, hogy nincs meg az a pedagógiai tapasztalatuk vagy az a gyakorlatuk, mint ami megvan egy két-három évtizede folyamatosan az iskolában dolgozó pedagógusnak?

Létezik a visszatérés és létezik az is, hogy valaki adott esetben korábban szerzett diplomával érkezik, olyan is van, aki pár éve máshova ment dolgozni, és most tér vissza. Ebben nagyon változók a tapasztalatok. Valójában, amikor ránézünk erre a 145-146 ezer fős tömegre, akkor ez kivülről nézve változatlannak tűnik, de minden évben több ezres fluktuáció van, jönnek és mennek, úgy, mint egyébként az élet bármely más területén, minden munkahelyen. Vannak, akik adott esetben 20 év után besokallnak, pár évre más munkakör után néznek és utána térnek vissza. Van olyan, aki tényleg hosszabb kihagyás után tér vissza. Különösen is szeretettel fogadjuk azokat a kollégákat, akik akár a gazdasági szférában, piaci körülmények között szereztek tapasztalatokat, mert a gyerekeknek azt gondolom, ilyen pedagógusokra is szükségük van, akik most másfajta élettapasztalattal is katedrára állnak. Nyilván az ő felkészítésük is megfelelően meg kell, hogy történjen, megfelelő pedagógia, pszichológia, módszertan, igenis szükséges. Megoszlanak a vélemények abban, hogy ki milyen teljesítményt tud nyújtani, de azért is van az igazgató, ezért van a teljesítményértékelés. A világ minden munkavállalójára igaz, hogy pusztán a meglévő végzettsége alapján nem mindig tudjuk, hogy milyen teljesítményre számíthatunk tőle, éppen ezért törekszünk arra, hogy egy olyan bérstruktúránk, egy olyan visszajelzési rendszerünk legyen, ahol a munkáltató – korrekt bérezés mellett – a lehető legnagyobb teljesítményt a kollégákból ki tudja nyerni.

Ha jól értem, akkor a pedagógus diplomával való visszatérésnél nincs is különösebb feltétel, ha leporolja a diplomáját, mehet az iskolába. Mondjuk, ha lehet egy ilyen személyes vetület, nekem van egy magyar-történelem szakos tanári diplomám, s noha a gyakorló tanításokon kívül nem tanítottam, de akár megpróbálkozhatnék a tanítással, hogyha úgy gondolom?

A dolog nem lehetetlen, de három éve, öt éve, meg tíz éve sem volt máshogy, és ugyanez igaz egy orvosi diplomával rendelkezőre is adott esetben, bár nyilván ott is vannak különböző engedélyezési procedúrák. Nyilván itt is kell a leendő munkáltatónak a bizalma, hogy az érintett személy a feladatra alkalmas lesz, és ne felejtsük el, azért van egy továbbképzési rendszerünk. Ezt is most újítottuk meg, szeptember elsejétől új struktúrában megy a továbbképzés. Ha valaki ilyen módon tér vissza a pályára, adott esetben hosszabb szünet után, az igazgatója természetesen előírhat a számára olyan tartalommegújító továbbképzéseket, amelyek a tudását, mondjuk így, hogy friss állapotba helyezik.

Szóba került az, hogy most jóval több a pedagógus, csaknem kétezer fővel nőtt a pedagóguslétszám, de mindezzel párhuzamosan, hogyha megnézzük az előző évek tendenciáit, akkor kevesebb az iskolás korú gyerek. Mondjuk 2010-zel összevetve, találtam egy ilyen számot, nagyjából 200 ezerrel kevesebb. Hogyha megnézzük a legutóbbi születésszámokat, nem is nagyon javulnak az adatok. Hogyha megpróbálunk demográfiai modelleket előrevetíteni, lehet, hogy mondjuk 5-10 év múlva túl sok lesz a pedagógus Magyarországon?

Tízéves prognózisba nem bocsátkoznék, de az tény, hogy a 2023-2024-es, és várhatóan a 2025-ös esztendőben is kevesebb gyermek született. Ez azt jelenti, hogy az óvodákban felmenő rendszerben három év múlva, az iskolákban pedig hat év múlva 2030-tól elindul majd egy létszámcsökkenés. Ha lehet így mondani, 18 év, amíg ez végighúzódik a teljes oktatási rendszeren. Egyrészt bízunk abban, hogy a családpolitikai intézkedések ezt majd visszalendítik, és a születésszámok ismét emelkedő pályára tudnak kerülni. Emellett pedig, azt gondolom, vannak azért olyan iskolák is, ahol meg zsúfoltság van, tehát a gyerekszámcsökkenés néhol ezen fog segíteni. Sajnos, való igaz, hogy olyan is előfordulhat egyes településeken, hogy már most is kis létszámmal működő iskolákban majd hat év múlva olyan csökkenést látunk, amelynek alapján nem biztos, hogy sikerül megtartani az adott intézményt. Én azt gondolom, hogy ebben jelenleg nincsen teendőnk, hiszen, amint mondtam, egy 2025-ös demográfiai jelenség 2031-ben okoz majd változást, ott is csak az első évfolyamon, tehát emiatt azért a hetedikben tanító biológia tanárnak még nem kell aggódnia. A pályán lévő kollégák átlagéletkora az OECD átlagtól nem nagyon eltérően, a 40-es éveik végén van, körülbelül 49 év, tehát lesz olyan generációváltás, egészen biztosan, ahol a tíz év múlva majd nyugdíjba menő kollégák helyett, lehet, hogy kevesebb új belépőre lesz szükség. De én azt nagyon hasznosnak tartom, hogyha kellően széles bemenetet képzünk, és jól felkészült kollégák közül tudunk majd kiválogatni pont annyi kollégát, amennyire szükség van. Nagyon érdekes szegmens még egyébként, hogy szerte a világban nő a sajátos nevelési igényű tanulóknak az aránya, ennek nagyon kutatja a tudomány az okát. Nyilván a jobb diagnózis, illetve az, hogy több időt töltenek ezek a gyerekek egy befogadóbb oktatási rendszerben, nem morzsolódnak le 6 évesen, meg 12 évesen, hanem adott esetben 16 éves korig, végig iskolába járnak, mondjuk, az autista gyerekek, azt is jelenti, hogy a statisztikában ez duzzasztja a számot. Ezeknek a tanulóknak az ellátására, nevelésére, oktatására pedig jóval több pedagógusra van szükség. Tehát miközben az általános létszámunk, a valószínű születési trendeket látva, csökkenni fog, eközben a pedagógusokra való igényünk meg nőni fog. Nem 30 fős osztályokban kell oktatást szerveznünk, hanem – a szabályoknak megfelelően– kiscsoportos oktatást kell ennek a speciális körnek biztosítani. Itt jelentős létszámigény jelenik meg. Ezt követte is a magyar oktatási rendszer, 2010-ben 5700 gyógypedagógusunk volt, most pedig, a statisztikák szerint, messze 11 ezer fölött vagyunk, csaknem megdupláztuk a létszámot. Ennek az az oka, hogy változik a tanulói állomány.

Gyereklétszámról, diáklétszámról beszélgettünk, térjünk is ki arra, hogy ősszel ismertté váltak a legutóbbi kompetenciamérés eredményei. Eszerint javult a diákok teljesítménye, különösen a matematika területén. Mi lehet az üzenet ilyenkor egyfelől az oktatási kormányzat felé az adatokat olvasva, másfelől az iskolák, az egyes oktatási intézmények felé? Nagyjából az, hogy jó úton járunk?

Mi nagyon örülünk ennek az adatnak, hiszen sokat dolgoztunk az eredmények javításán. Én abban is hiszek egyébként, hogy például éppen a teljesítményértékelésnek, aminek egyik eleme, hogy az oktatás eredményességét is nézik az igazgatók, lehet például olyan motivációs hatása, hogy ezt a mérést a diákok komolyabban vegyék, jobban felkészüljenek lelkiekben rá, és a feladatoknak a kitöltése jobban sikerüljön, a hatékonyabb felkészítésnek köszönhetően. Számos olyan intézkedés van és lehet, ami a javulást alátámasztja. Abban bízunk, hogy ez egy trendfordulónak a kezdete és a további években is javulást tudunk majd bemutatni. Lehet, hogy ez összefüggésben van a mobiltelefonok korlátozásával, az OECD kutatásai azt mutatják, hogy globálisan is az eredmények romlásáért, többek között a gyerekeknek a dekoncentrációjáért, a mobiltelefon túlzott használata, konkrétan a tanórán való oda nem figyelés is felelős. Mivel az oktatási eredményeket rontó tényező, 2024-ben a magyar köznevelésben korlátoztuk is a mobiltelefonoknak a használatát.

Annak a tanévnek az volt a nagy újdonsága.

Nincs a birtokomban még olyan elemzés, kutatás, amelyik ezt a kettőt szorosan összekapcsolná, hiszen nagyon kevés idő telt még el, de ha okokat feltételezhetünk, akkor ez is az egyik indoka lehet a javulásnak.

Egyébként vannak visszajelzések iskolák, illetve akár szülők vagy diákok részéről, már egy teljes tanév alapján?

Rendszeresen kérdőívezzük az igazgatókat, a szülőket, illetve a pedagógusokat is. Ebben nyilván elsődlegesen a pedagógusok véleményét tudjuk figyelembe venni, hiszen a szülő magára az oktatási folyamatra nem lát rá, az igazgató pedig, mondjuk, nyilván látja a folyosón, hogy beszélgetnek vagy dominózgatnak a gyerekek.

Igen, csak én emlékszem arra, hogy nagyon sok szülő fogalmazott meg még az előző tanév elején, amikor elindult az új rendszer, aggályokat, hogy hogyan fogja tartani, például, kisebb, alsó tagozatos gyerekével a kapcsolatot, hogyha nem lehet nála a mobiltelefon?

Visszaemlékezve a saját gyermekkoromra, nem volt az jellemző, hogy délelőtt 10 órakor, a szünetben kellett volna kapcsolatba lépni a szülővel, ez is, miközben nyilván egy nagyon praktikus dolog tud lenni, csak a gyerek figyelmét vonja el az oktatástól. Bízzuk az iskolára a gyereket reggel, bevisszük, leadjuk, és ott a tanórán és szünetben a megfelelő odafigyeléssel vigyáznak a gyerekeinkre, oktatják, nevelik őket. Természetesen a tanítás végén visszakapjuk a gyermekeinket. Nem feltétlenül szükséges közben, azt gondolom, a mobiltelefonos kapcsolattartás, sőt, az OECD szerint kifejezetten negatív hatása van a tanulási eredményekre, ezt minden szülőnek a figyelmébe ajánlom. Ártunk azzal, hogyha nem tud a gyerek a tanórára koncentrálni, mert mondjuk mobiloznia kéne, de ezt a kormányzat megoldotta, a korlátozás megtörtént. A mostani tanév folyamán, októberben kérdőíveztük ismét a pedagógusokat, 16 ezer pedagógusnak a visszajelzése alapján tudok álláspontot mondani, 81 százaléka a pedagógusoknak egyetért a mobiltelefon korlátozással, 8 százalék ellenezi, 11 százaléknak pedig nincs véleménye, vagy nem tudja, hogy ez egy jó vagy rossz dolog, ebben a három opcióban születtek válaszok. Azt gondolom, hogy a 81 százalék magasan támogató vélemény a kollégák részéről, jobb odafigyelés mellett, jobb koncentráció mellett tudnak így oktatni, nevelni, és ez az oktatás eredményességében, ha a kompetenciamérésből indulunk ki, máris hozott egy pici eredményt. Még egyszer mondom, valószínűleg ennek csak egy része magyarázható ezzel.

Pintér Sándor belügyminiszter éppen a napokban beszélt arról, hogy 2026-ban felülvizsgálják a Nemzeti Alaptantervet. Ez, ha jól tudom, akkor a köznevelési törvény értelmében egyébként is kötelezettsége az oktatási kormányzatnak. Ez pusztán felülvizsgálatot vagy változtatást is jelent? Van egyáltalán változtatási kényszer vagy változtatási szándék? Sokak szerint kellene, hogy legyen.

Változtatási kényszere a kormányzatnak nincs, a jogszabály úgy fogalmaz egyébként, hogy a bevezetés körülményeit, a bevezetésnek az eredményességét kell vizsgálni, tehát nincs módosítási kényszer. Erre létrejött egy munkacsoport, amelyik idén már el is kezdte a munkát, tantárgyanként megvizsgáljuk, hogy mi az, ami adott esetben frissítendő, módosítandó. A változtatástól nem zárkózunk el, hiszen mindig felmerülhetnek modernizációs igények, de az is tény, hogy az eredmények azt igazolják, hogy hatalmas, rendszerszintű átalakításra nem feltétlenül van szükség. Nagyon érdekes szegmense a módosítási igényeknek – erről is zajlik egy társadalmi vita, a nyáron készült is erről egy vitairat György László államtitkár úr és csapata részéről – a mesterséges intelligencia bevezetése kapcsán szorgalmazott tantervmódosítás. Ott nyitott kérdésként vetődik fel, hogy adott esetben új tantárgyként vagy tantárgyközi tartalomként kell-e a mesterséges intelligenciát bevezetni. Nyilván ez egy nagyon éles kérdés, nem csak nálunk, hanem az egész világon, hiszen egy teljesen új dologról van szó. Egészen biztos, hogy a mesterséges intelligencia nem tartható kívül az oktatási rendszeren, meg az iskolák kapuin, de hogy melyik évfolyamtól és milyen módon kell és érdemes ennek a bevezetését megcsinálni, az egy szakmai vita tárgya.

Szakmai vita zajlik erről? Egyáltalán arról, hogy hol lehet a mesterséges intelligenciának a helye az iskolában, mire használhatják pedagógusok, mire használhatják a diákok? Az, hogy már használják, az egyértelmű.

Így van, mi is használjuk. A magyar tankönyvekben egyébként már ebben a tanévben, tehát a szeptember elsejei állapot szerint 58 helyen jelent meg mesterséges intelligenciával kapcsolatos ismeret, feladat, tehát használjuk. Ott van a KRÉTA rendszerben az idegennyelvi fejlesztő modul, ami öt nyelven képes a szülők, pedagógusok, illetve a tanulók számára elérhető módon, idegen nyelvi fejlesztésre, ez is egy mesterséges intelligenciával működő chatbot, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni. Bent van a KRÉTA rendszerben, bármelyik tanuló, ha angolul akar gyakorolni, beszélni, mesterséges intelligenciát fog használni a KRÉTA rendszerben. Az Oktatási Hivatal egyébként folyamatosan bővíti az okostankönyvekben az AI-jal kapcsolatos feladatokat, nem zárkózunk el tőle, hanem aktívan fejlesztjük és bővítjük az AI-jal kapcsolatos ismereteket, tudnivalókat, hiszen egészen biztos, hogy ez szükséges. A tanulók is nagy tömegben használják. Általában nyilván kérdéseknek a feltételére és válaszoknak a keresésére, egészen biztos, hogy érdemes őket ebben trenírozni és felkészíteni, hogy hogyan. De hogy milyen életkortól kell, hogy használják ezeket az eszközöket, erről globális vita zajlik. Nyilván a felnőtt aggyal, kialakult szinapszisokkal teljesen más a mesterséges intelligencia használatát megtanulni. A gyerekek esetén, pont azért, mert az AI tudatos használatára még igen nehezen nevelhetőek, éppen a gyermeki lényüknél fogva, nagyon óvatosnak érdemes lenni. Mindenkinek figyelmébe ajánlom Freund Tamásnak, a Magyar Tudományos Akadémia agykutató elnökének az álláspontját, véleményét, aki szerint az AI-használat kifejezetten rontja az agyi fejlődés minőségét, a szinapsztikus rendszerek kialakulását. A kezdetén járunk ezeknek a kutatásoknak, de éppen ezért azt gondolom, hogy nekem is, aki a köznevelésért felelek, nagyon óvatosnak kell lenni például abban, hogy az óvodásnál vagy alsó tagozatban mit engedünk és mit nem. Egészen biztos, hogy ott is el lehet már egyes dolgokat kezdeni, de sosem voltam a digitális óvodának a nagy támogatója, meg nagy híve, az óvodának pont az a lényege, hogy a gyerekek egymás között játsszanak, csoportot alkossanak, és nem az, hogy mindenki egy okostelefont bámuljon.

Gondolom, nagy és központi kérdés, hogy mit és hogyan bízunk a mesterséges intelligenciára, és az oktatási intézményekbe mennyire engedjük be a mesterséges intelligenciát. De, mondjuk, a pedagógusok tevékenységére még visszatérve, érdekes lehet, hogy miben tudja tehermentesíteni a pedagógusokat? Az óratervezésben, az értékelésekben vélhetően szerepe lehet a mesterséges intelligenciának, de attól azért talán nem kell tartanunk, hogy a pedagógusnak az avatárja tartja meg az adott órát.

Ettől egyelőre nem kell tartani, és nincs is ilyen jellegű szándék, az oktatás emberi jellegét igenis meg kell tartani. Nem is csak az ismeretátadás, hanem elsősorban a nevelési funkció miatt. Ismeretet átadni, természetesen, az avatár is tudna. De az oktatási rendszereknek egyre nagyobb szerepe lesz a nevelés terén. A fejlesztések zajlanak, a pedagógusok is egyre többet használják az AI-t, egészen biztos, hogy a tananyagfejlesztés terén jól használható számukra, akár az óratervezés terén is. Bármennyire is furcsa, de tényleg kiváló óraterveket tud készíteni, akár korosztályra bontottan, csak témák megadásával, ezt nagyon sok kollégánk elkezdte használni. Nagyon helyes is, hogy ezt gyakorolják és fejlesztik az ebben való jártasságukat. Nekünk is zajlanak egyébként különböző fejlesztési programjaink. Az Oktatási Hivatal egy olyan pedagógiai asszisztenst fejleszt, ami magyar tankönyvekre, magyar tartalmi szabályozásra építően tud kérdésekre válaszolni. Nem a globális világhálóról leszedett, adott esetben téves információk alapján, hanem a magyar tankönyvekre építve, vállalva azt is, hogyha valami nem tananyag, akkor nem hallucinálni kezd, és mond valamit, hanem azt jelzi, hogy ez nem tananyag, vagy ezt még nem kell tudni. Az Oktatási Hivatal ezt egyes iskolákban már teszteli, és a következő év, 2026 folyamán egyre szélesebb körben fogjuk majd elérhetővé tenni az alkalmazást. Ugyanígy a KRÉTA rendszerben is készülnek olyan érettségi felkészítő anyagok az AI-nak az alkalmazásával, amelyeket, szintén pilot jelleggel, már a következő, tehát a 2026-os érettségi előtt elkezdünk megmutatni a szélesebb közönségnek. Az AI alkalmazása, kellő ellenőrzés mellett, azokon a területeken, ahol az előnyöket hordozhat, a magyar köznevelés rendszerében is zajlik.

A KRÉTA rendszert említette, az már digitális platformként is használható? Mára már korántsem csak egy tanulmányi nyilvántartó rendszer, mint aminek elindult?

Ez teljes mértékben így van. Eleve létezik egy olyan digitális kollaborációs tér benne, amit a járványidőszakban fejlesztettünk, hogy akár online órákat is lehessen benne tartani, de ez olyan tartalommegosztóvá vált, olyan platform, amit az iskolákban nagyon jól tudnak használni digitális oktatási tartalmak megosztására, akár óráknak a megtartására.

A digitális tartalmak, meg a digitális tananyagok fejlesztésében, a mesterséges intelligenciától akár függetlenül is, folyamatosan haladunk előre, folyamatos a fejlesztés? Mert azt olvasom valahol, hogy minden közismereti tankönyv elérhető okostankönyvként is most már.

Az Oktatási Hivatal egy olyan struktúrában is elkészítette valamennyi közismereti tankönyvet, amelyek telefonon, laptopon, számítógépen is elérhetővé teszik ezeket. Ráadásul a klasszikus tankönyvben, mondjuk, egy 2D-s térképrészlet van benne, itt adott esetben animáció, videó, feladatok, amelyeket online ki lehet tölteni, és a rendszer egyből javítja is, visszaadja a helyes választ, sokkal interaktívabb, mint, ha lehet így fogalmazni, a mi gyermekkorunkban elérhető tankönyvek.

Nyilván ehhez kellenek eszközök, digitális eszközök, laptopok, és talán arról korábban is beszéltünk már, hogy volt egy nagyszabású iskolai laptopprogram azzal a céllal, hogy az ötödik osztálytól a 12. évfolyamig minden diák számára biztosított legyen digitális eszköz és a digitális tartalmakhoz való hozzáférés lehetősége. Lezárult ez a program?

A projekt annyiban lezárult, hogy 2022-2023-2024 évek folyamán 579 ezer hordozható számítógépet vettünk és osztottunk ki. A köznevelésben, az 5. és a 12. évfolyam között, minden tanulónak, aki igényelte, ezek az eszközök rendelkezésre állnak. Az idei esztendőben nem vettünk új eszközöket, hanem használt eszközöket továbbadtuk. Aki végzett az iskolában, leadta, más megkapta. Olyan természetesen előfordult, hogyha valaki tankerületen belül mozgott, akkor a saját eszközét is megtartotta adott esetben, hiszen ott könnyű volt ennek a migrálása. A lényeg, hogy ezek az eszközök rendelkezésre állnak most az ősz folyamán, az összes ötödikes, kilencedikes is, aki igényelte, az eszközöket megkapta. Több mint 70 ezer használt eszköz került ilyen módon birtokba. Ugye, 137 ezer olyan eszközünk volt, amelyeket amikor megvettünk, előfordult, hogy akkor nem is rendeltünk hozzá eszközöket tanulóhoz, hanem különböző géptermekbe kerültek be, nem egyéni tanulói felhasználásra, bőven volt terepe annak, hogy új eszközök vásárlása nélkül is mindenki használható eszközhöz jusson. Ha pedig bármelyik eszköz meghibásodott a használat során, van tartalék az iskolákban, és tudunk olyan eszközt biztosítani, ami használható.

Ezek szerint forognak szép számban ezek az eszközök az oktatási intézményekben. Az is megoldott, hogy ezek folyamatos karbantartás alatt legyenek, mondjuk, a programok folyamatosan frissüljenek ezeken az eszközökön? Azért is kérdezem, mert nemrégiben Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének az elnöke nyilatkozott itt, az Inforádióban, azt mondta, hogy nem feltétlenül megoldott az eszközök karbantartása, a programok frissítése, például egy 500 fős gimnáziumban, ahol egyetlen rendszergazda van.

Ezek a fiatalok elég ügyesek az informatika terén, a Tisztaszoftver programban pedig elérhetőek az ingyenes és friss szoftverek, tehát nagyon sok esetben nem is az informatikus, hanem a tanulók maguk, főleg középfokú intézményekben, letöltik a frissítéseket, amelyek elérhetőek számukra. De valóban, minél több oktatási digitális eszközt használunk, annál több lesz majd az oktatási rendszernek a kiadása ezzel, amikor majd ezek a laptopok elkezdenek kifutni, elavulnak, akkor ezeknek a frissítése vagy az újaknak a beszerzése szükségessé válik. Ugyanez igaz a szoftverekre. Ennek, mondom még egyszer, van egy központi rendszere, amelyet a kormányzati informatikán keresztül minden tanulónak kell, hogy biztosítsunk.