Valójában nagyon kevés statisztikai áll rendelkezésre azzal kapcsolatosan, mennyi magyar tanul külföldön, ezzel kapcsolatban az unión belül még úgy, ahogy van információáramlés, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Kanada vagy más országok vonatkozásáben legfeljebb találgatások lehetségesek; bonyolítja a helyzetet, hogy sok fiatal már gimnazistaként sincs itthon, így ők eltűnnek a radarról külföldön egyetemre menőként – vázolta az alaphelyzetet Szabó Andrea szociológus az InfoRádióban az Engame Akadémia e tárgyat kutató tanulmánya mentén.

A tanulmány A „fotelforradalmárok” racionális lázadása? című könyvben jelent meg, Susánszky Pál Magyarországon először egy reprezentatív vizsgálat keretében azt vizsgálta, hogy a 100 legjobb középiskolából mennyi diák megy ki külföldre tanulni. Eebből azt találták, hogy minden kilencedik hallgató kezdi meg külföldön az egyetemi tanulmányait, ehhez jönnek még azok, akik itthon kezdenek, aztán valamiért mégis távoznak, nem ösztöndíjas, átmeneti jelleggel, hanem hosszabb távra.

A brexit előtt még az Egyesült Királyság volt a fő célország, de a britek kilépése az EU-ból, illetve a Covid megváltoztatta a sorrendet: egyre inkább olyan európai országokba kezdtek a fiatalok jelentkezni, ahol nincs tandíj, tehát a közelség mellett a fizetési opciók is szerepet játszanak; az ausztriai egyetemek esetében a szociológus elmondása szerint a legvonzóbb az, hogy valaki, ha nagyon szélsőséges a tanrendje, akár azt is meg tudja csinálni, hogy maximum egy-két napra megy ki, adott esetben ingázni is tud, így vannak Ausztriának semmivel sem összehasonlítható előnyei. Romániában Erdély és Kolozsvár válik egyre fontosabb opcióvá, a magyar képzések miatt akár nyelvi akadályok sincsenek.

Amit jellemzőnek lát, hogy akik visszatérnek külföldről, teljesen másként látják a hazai viszonyokat, nyitottabbak, toleránsabbak, de Magyarország szempontjából probléma, ha nem jönnek vissza, hanem aki kimegy, kint marad munkavállalóként is.

Ez utóbbiról viszont vannak KSH-adatok: az elmúlt években, tulajdonképpen

2021 óta újra kivándorlóország Magyarország, vagyis több ember megy ki, mint amennyi visszajön, igaz, ez nem az oktatási célú kivándorlást mutatja, hanem általában a munkavállalói vagy odatelepedési célú kivándorlást.

Ami az Erasmus-vándorlást illeti, arról jelenleg az látszik: akik elmennek, jellemzően hazatérnek, de ez azért is van, mert a rövid időt kint lévők nagyobb arányban haza is jönnek.

„Ha nem csak három hónapot vagy egy fél évet van kint egy diák, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy ott alakítja ki a baráti társaságát, ott alakítja ki a szerelmi viszonyait, egyszerűen más kulturális környezetbe kerül, ahol más interperszonális környezete lesz, és könnyen elképzelhető, hogy ezek a hétköznapi kapcsolatok fogják ott tartani, és egyre inkább elszakad a magyarországi környezetétől, kivéve természetesen a családját. Úgyhogy nem mindegy, hogy mennyi időre megy ki egy fiatal, mert ennek a döntésnek a hosszú távú életstratégiai döntések szempontjából is meghatározó jelentősége van” – húzta alá Szabó Andrea szociológustól.