15 °C
Jásdi Istvánt a közelmúltban választotta meg az 50 legjobb magyar borász a Borászok Borászának. Az InfoRádió ebből az alkalomból beszélgetett Csopakon Jásdi Istvánnal. Az interjú első része itt olvasható.
Ön közgazdász, évtizedeken keresztül nem a borászat közelében tevékenykedett. Miként jutott el a most elnyert címig?
Az életem nagy ajándéka, hogy bekerülhettem a borásztársadalomba. Nyilvántartjuk egymás munkáját, sok borásszal baráti viszonyban vagyunk, tanulunk is egymástól, ezért érzem különösen kitüntetőnek a Borászok Borásza elismerést, hiszen olyanok szavazták meg nekem, akik saját maguk is rászolgáltak erre a címre, vagy más díjakra. Az ilyen elismerések fontos mérföldkövet jelentenek a munkában, de nem jelentik azt, hogy elért a csúcsra, aki megkapta, hiszen ebben a szakmában nincsenek csúcsok, mindig lehet fölfelé menni, mindig lehet magasabb minőségre törekedni. Ennek a díjnak azért örülök nagyon, mert ilyenkor a díjazott a rá vetülő fényt felhasználhatja, fel is kell használnia olyan célok elérésére, amelyek számára is fontosak, de a szakmának, a kollégáknak, a helyi közösségnek is meghatározóak.
Az Ön esetében melyek ezek a célok?
A barátaimmal most belevetettem magam a balatoni és a csopaki szőlők megvédésébe. Elindítottunk egy Balatoni konzílium című beszélgetéssorozatot, mert úgy látjuk, hogy a parttalan beépítések a legértékesebb balatoni területeket teszik tönkre. Meg szeretnénk akadályozni, hogy az építési hatóságok szemet hunyó hozzáállása mellett felépülhessenek a szőlőtermő területeken azok a paloták, amelyeknek semmi közük nincs a szőlő- és bortermeléshez. Nem kevesen azt mondják, hogy ez teljesen reménytelen vállalkozás. De ha annak is tűnik, akkor is bele kell fogni, vannak helyzetek, amikor az ember nem tehet másként. A Balaton Magyarország számára nemzeti kincs, az itt élőknek a tóban, a tó környezetében, lehetőségeiben testesül meg a vagyona, a jövője, a vállalkozásaik sikere. Nem engedhetjük, hogy ezt veszélyeztessék. Hetven éves koromban már nem engedhetem meg magamnak, hogy ne hosszú távon, a gyerekeim és az unokáim jövőjére gondolva tervezzek. Természetesen azokra az elődeinkre is gondolnunk kell, akik ezt a felelősséget ránk hagyták.
Mik a lehetőségek és az esélyek, milyen eredményt érhet el a Balatoni konzílium?
Az első megbeszélés itt zajlott nálunk a borászatban, és várakozáson felüli egységet hozott. Az indító konzíliumon részt vettek országgyűlési képviselők, neves polgármesterek, a Balatoni Szövetség és a Balatoni Kör képviselői, borosgazdák, valamint a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a vezetői. A megfogalmazott célok fontosságában minden résztvevő egyetértett, az is általános vélemény, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk. Hiszen ha most nem lépünk, akkor nem lesz mit megőrizni. Mostanra eltűnt a szőlők nagy része, de a Balatoni konzílium nem egyedül a szőlőtermesztéssel, hanem az egész tóval foglalkozik, így azt is konstatálnunk kell, hogy eltűnőben vannak a nádasok, a vízparti ős-növényzet is. Ha most nem lép a balatoni közösség, akkor végérvényesen leértékelődik az egész Balaton. Ennek a tónak nagy a felülete, de kicsi az átlagos mélysége, tehát a Balatont nem lehet agyonterhelni tömegturizmussal.
Mi következik most?
Rögzítettünk az első konzílium után a magunk számára egy 5-6 pontos feladattervet. Ez kitér egyebek mellett az építési hatóságok munkájára, a szőlők helyzetére. Mivel nagyon sok a megoldandó ügy, arra lenne szükség, hogy építési moratórium lépjen életbe, legalább 3 évre. Először rendezni kell a viszonyokat olyan módon, hogy a jövő biztosított legyen, azután lehet majd új építkezéseken gondolkozni.
Van esély az építési moratórium elrendelésére?
Lennének rá szövetségeseink.
A moratórium minden Balaton körüli építkezésre vonatkozna?
Természetesen csak a külterületekre gondolunk, a települések határain belül nincs értelme ilyen korlátozásnak, nem is akarunk irreális célokat magunk elé tűzni. A környéknek fejlődnie kell, az idegenforgalomnak is, de a turizmus jövőjéhez az is szükséges, hogy a lakott területek közötti táj érintetlen maradjon.
