Bíró Lajos most megjelent, A disznót`Ortól a Bocuse d`Orig! - Magyar konyha pimaszul című kötete egy korrajz, amelyben 1971-től, négyszer tíz évre elosztva, az adott kor divatételei lettek újragondolva kétszer-háromszor-négyszer, akár ötször is – ismertette Bíró Lajos. A séf azt vallja, hogy az a vendéglős,

aki csal és átvágja a vendéget, rendkívül primitív és buta,

ugyanis egyáltalán nincsen rákényszerítve, mint az előző rendszerben, hogy simlizzen.

Mint fogalmazott, régen azért hamisították például a borjút – sertésszűzből vagy pulykacombból –, mert egyszerűen nem volt beszerezhető, és sok esetben működött is, mert a vendégek el akartak hinni, hogy valóban azt esznek.

A szakember úgy véli, idehaza a gasztronómia oktatásában lenne égető szükség változtatásokra, miután hiába szajkózzák a fontosságát, továbbra is nagyon rossz minőségű. Csak akkor fog megváltozni, nézve a külföldi példákat, ha az állam nagyon sok pénzt belerak. A vendéglátóipar szereplőinek oktatása ugyanis nagyon komoly anyagi ráfordítást igényel, elsősorban az alapanyagok miatt.

Rengeteg és drága alapanyagot kell elhasználni ahhoz, hogy a fiatalok elsajátítsák a szakmát:

meg kell tanulniuk, hogy hogyan kell elkészíteni egy kagylót, egy rákot, vagy például hogyan kell megsütni egy steaket – sorolta Bíró Lajos. A Michelin-csillagos éttermekben azonban nincs arra idő, hogy foglalkozzanak a fiatalokkal, ráadásul a sztázsolási lehetőségek sem adottak, ami a séf reményei szerint idővel megváltozik.

Bíró Lajos megjegyezte,

van egy réteg, Széll Tamásék korosztálya, Varju “Vili” Viktor, Sárközi Ákos, Győrffy Árpád, Ádám Csaba, Bicsár Attila, aki már bárhol a világon megállja a helyét,

vagyis nem kell szégyenkeznünk, és állandóan hanyatt esni a csodálkozástól, hogy külföldön mit tudnak, mert már mi is tudjuk.